Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a megyei igazgatás történetéről - C. Tóth Norbert: A világi igazgatás Magyarországon a Zsigmond-korban, különös tekintettel Veszprém megyére
A VILÁGI IGAZGATÁS MAGYARORSZÁGON A ZSIGMOND-KORBAN Krassó, Veszprém és Zala, illetve Fejér, Sopron és Szepes megyék esetében, ha nem is azonos módon, de a nemesség két ítélőszék alá tartozott. E hatból Krassónak az Anjou-kor végére megszűnt az ilyen irányú megosztottsága,54 míg Szepes megye esetében a külön ítélőszéket a kiváltságolt népek, azaz a tízlán- dzsás nemesek részére hozták létre, akiknek saját alispánjuk és szolgabíráik voltak.55 Ez utóbbi esetben a két szék között az egyetlen kapcsolatot a középkorban az ispán személye jelentette.56 Fia ezután a figyelmünket a Zsigmond- korban is működő kétítélőszékes megyékre vetjük, az első felmerülő kérdés kialakulásuk oka. Itt aztán rögtön idézhetjük is Csukovits Enikőnek jó tíz évvel ezelőtti megállapítását: „Az egy megyén belüli több ítélőszék kialakulásának okával, a székek megyén belüli működésével még senki nem foglalkozott, pedig a kérdés alapos elemzést érdemelne.”57 58 Veszprém megye esetében azt feltételezik, hogy a két szék egykor két különböző terület volt, s egyesülésük után is megtartották különállásukat. A másik három megyénél (Fejér, Sopron és Zala) semmi ilyen nem vetődött fel. Ha közös pontot szeretnénk találni a kérdésben, akkor leginkább a négy megye földrajzi viszonyaira kell tekintettel lennünk. Veszprém megyében a Bakony hegység osztotta észak-déli irányban két részre a megyét. Fejér megye esetében a solti széket a Duna választotta el az anyamegyétől. Sopron és Zala megyék esetében szintén a folyók voltak a határvonalak: a rábaközi szék a Répce- Rábca-Rába folyók között feküdt, míg a zalai ítélőszékek területét a Zala folyó választotta el egymástól. (Zala megye esetében felmerült, hogy nem is kettő, hanem három ítélőszéke lett volna a megyének.5Í< Mivel Holub József óta senki sem vizsgálta meg a kérdést, így most e megyével nem tudok foglalkozni.) Az egyes székek élén az alispán(ok) álltak, akik mellett a szolgabírókat találjuk. Kérdés azonban, hogy a külön székkel rendelkező Fejér és Sopron megyéknek összesen hány szolgabírájuk volt? Fejér megye59 solti, illetve Sopron megye60 rábaközi székéhez két-két szolgabíró tartozott. Mindkét megyében a külön nevet viselő, s földrajzilag is elkülönült szék szinte egy időben jelenik meg a forrásokban: a rábaközi szék első ismert oklevele 1338-ban,61 a solti széké 1348-ban62 kelt. Ettől kezdve a rábaközi szék működése folyamatosan kimutat54 Pesty (1880) I. 415. 55 Hajnik (1899) 110. 56 Csánki (1890-1913) I. 245. 57 Csukovits (1997) 367. 58 Holub (1929) 214-219., Csukovits (1997) 367. 59 A megyei hatóságra lásd Károly (1896-1904) I. 304-306. 60 A megyei hatóság okleveleire lásd Sopron és Sopron vm. köteteket. 61 Sopron vm. I. 142. „Nos comites ... iudices nobilium de Rahakuz”. 62 Zichy II. 291. „Nos ... vicecomes Albensis ... iudices nobilium eiusdem comitatus in Solth iudicantes". 325
