Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a megyei igazgatás történetéről - C. Tóth Norbert: A világi igazgatás Magyarországon a Zsigmond-korban, különös tekintettel Veszprém megyére
C. Tóth Norbert járások meglétére.6 7 Két évvel ezelőtti tanulmányomban azt írtam, hogy „a járás nyújtotta a megyei ítélőszéken megjelenő nemesség, azaz az úgynevezett nemesi megye bizonyos fokú szervezeti keretét is."1 Majd ugyanabban egy másik helyen így folytattam: „Az ismert középkori forrásaink (összeírások és oklevelek) alapján ... bizton állíthatjuk, hogy a járások története és szerepe a középkori Magyarországon elválaszthatatlan a pénzügyi igazgatásétól, még pontosabban fogalmazva: a királyi egyenes adó beszedésétől. Egyetlen egy olyan adattal sem rendelkezünk, amely azt bizonyítaná, hogy a járások bármilyen szerepet is játszottak volna a nemesi megye működése terén. Nem eszerint tagolódott, illetve zajlott a megyei igazságszolgáltatás, s a bírói parancsok végrehajtására kiküldött szolgabírákat vagy megyei embereket sem a járások szerint jelölték ki. (...) A »nemesi megye« fogalmával fémjelzett egész korszakban csak akkor bukkannak fel forrásainkban a járások, amikor valamilyen adó behajtásáról van szó. Márpedig ez nem lehet véletlen, még akkor sem, ha figyelembe vesszük, hogy a képet a nagy mértékű forráspusztulás esetlegesen torzíthatja. Mindezek következtében összegzésként azt mondhatjuk, hogy a járáshatárok megrajzolása elsősorban a pénzügyi-kincstári igazgatással foglalkozók számára lesz nagy nyereség, hiszen ennek révén fényt deríthetnek annak legalsó szintjére. ”8 A járások kialakulásának idejére több forrás ugyan továbbra sincsen a birtokomban, mégis vigyük tovább a gondolatmenetet a fenti kérdésben. Ha elfogadjuk azt az állítást, hogy a járások létrejötte és szerepe a pénzügy- igazgatáshoz köti azokat, akkor könnyen belátható, hogy a járásokat a királyi egyenes adó bevezetése után kellett, hogy létrehozzák - vagy esetleg a királybírók körzethatárait felhasználva alakították ki. Károly király 1336-ban vezette be kamarahaszna néven az új királyi egyenes adót,9 így ezek után kerülhetett sor a járások kialakítására is. Ennek megfelelően az adót járásonként szedték be a királyi adószedők, akik mellé Lajos király - nyilván - járásonként egy-egy szolgabírót rendelt ki.10 Mindebből viszont az következik, s ezt fennmaradt forrásaink is bizonyítják, hogy egy megyében annyi járás volt, ahány szolgabíró. A járásokról tehát csak annyit mondhatunk, hogy azok a pénzügyigazgatás legalsó, adminisztrációs fokát jelentették, s a világi igazgatásban a középkor folyamán nem töltöttek be szerepet. A megyéket a járások nem egyforma területekre osztották. A járáshatárok meghúzásakor az adott megye fekvése (domborzat és vízrajz) vagy a nemesség létszáma volt az elsődleges szempont. Például Abaúj, Gömör, Nyitra, Sáros, Torna, Vas és Veszprém megyék esetében a földrajzi viszonyok, míg Bereg, Győr, Szabolcs és Ung 6 Engel (1989). 7 C. Tóth (2007) 392-393. 8 C. Tóth (2007) 408-409. 9 KMTL 320. (Kamarahaszna, a szócikket Solymosi László készítette). 10 C. Tóth (2008) 138. 320
