Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a megyei igazgatás történetéről - C. Tóth Norbert: A világi igazgatás Magyarországon a Zsigmond-korban, különös tekintettel Veszprém megyére
C. Tóth Norbert A VILÁGI IGAZGATÁS MAGYARORSZÁGON A ZSIGMOND-KORBAN, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL Veszprém megyére* A Magyar Királyság világi igazgatási beosztásának leírása első látásra nem okoz komoly problémát. Ám ha mégis megpróbálkozunk vele, nincsen könnyű dolgunk. Egyfelől mondhatjuk azt, hogy a megyék alkotják az igazgatás alapvető szintjét, mivel élükre a király nevezi ki az ispánt, s határozza meg feladatait. Ezzel szemben azonban felvethetjük, hogy ez csak a szükebb értelemben vett országra igaz, mert a szlavón bánság területén és az ahhoz csatolt (Orbász, Szana, Varasd, Verőce, Körös, Zágráb) megyékben,* 1 az erdélyi vajdaság területén fekvő, továbbá a macsói bán hatalma alá rendelt (Bács, Baranya, Bodrog, Szerém, Tolna és Valkó)2 * megyék területén a bánok és az erdélyi vajdák vagy helyetteseik gyakorolták az ispáni jogokat. (És akkor még nem szóltunk a kiváltságok népelemek lakhelyeiről, a székely és szász székekről, kenézségekről stb.) E kettő mellett létezik még egy további lehetőség is: miért ne lehetnének a járások az ország igazgatásának alapegységei? Kérdés persze, hogy beszélhetünk-e egyáltalában a középkori Magyar- országon a mai modern, de akár az újkori értelemben vett igazgatásról? A legújabb kutatások azt bizonyítják, hogy nem. Az egyes megyék, ha nagyon szigorúan akarunk fogalmazni, a központból érkező utasítások végrehajtói, a kúriai bíráskodás segítői.1 Ugyanezt tapasztaljuk, ha megnézzük az ispánkinevező okleveleket.4 Erre persze mondhatná valaki, hogy a Zsigmond-korban már ott vannak a járások és feleslegesen biztosan nem hozták volna létre őket! Nézzük hát, milyen ismereteink vannak a járásokról? A legelső nyomok a 14. század végéről (1398),5 míg az első biztos adatok 1427-ből maradtak fenn a A szerző a Magyar Tudományos Akadémia-Szegedi Tudományegyetem-Magyar Országos Levéltár Magyar Medievisztikai Kutatócsoport tudományos munkatársa. A tanulmány elkészítését a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj (BO/00433/06) támogatta. 1 Engel (1996) I. 16. 2 Engel (1996) I. 27. 1 Összefoglalóan lásd Tringli (2009) 505. és passim. 4 C. Tóth (2008) 28. 5 C. Tóth (2007)410. 319
