Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a megyei igazgatás történetéről - Zsoldos Attila: A MEGYESZERVEZÉS KEZDETEI A MAGYAR KIRÁLYSÁGBAN(Az „óriás” És az „Átlagos” nagyságú megyék kérdése)
A MEGYESZERVEZÉS KEZDETEI A MAGYAR KIRÁLYSÁGBAN uralma alá tartozó területekig ért,58 azaz az egyházszervezés - s az azt bizonnyal megelőző megyeszervezés - már a bihari püspökség megalapítása előtt is elért idáig. Annál is inkább gyanakodhatunk erre, mert a Tiszántúlra helyezhető törzs esetében sem tudunk arról, hogy Istvánnak hadjárattal kellett volna megtörnie ellenállását, ami azt sejteti, hogy annak vezetője szintén önként ismerte el Istvánt királyának. Újvár és Bihar példája tehát arra vall, hogy az Istvánnal szövetséges területeken is számolhatunk „óriásmegyé”-kkel, ami egyfelől némiképp lazítja a fegyverrel hódoltatott területek és az „óriásmegyé”-k összetartozását, még szorosabbra fűzi ellenben az Árpádok Taksony-ága és az „átlagos” területű megyék közötti kapcsolatot. Mivel mind Újvár, mind Bihar jól érzékelhetően a kisebb kiterjedésű „óriásmegyé”-k közé tartozik, miközben az egri egyházmegye eredeti területén rajtuk kívül még más olyan megyék is találhatók, amelyek István-kori léte indokoltan felvethető, ha nem is bizonyítható - Borsod, Szabolcs és Borsova mellett talán Zemplén is idesorolható még az sem lehetetlen, hogy Újvár és Bihar a magát Istvánnak önként alávető törzsfőnek meghagyott területként azonosítható, amelyek mellett a király uralmának elismerését követően „átlagos” nagyságú megyék kialakítására is sor került. Elgondolkodhatunk továbbá azon, hogy vajon az „átlagos” nagyságú és az „óriásmegyé”-k közötti különbség nem egyszerű kronológiai tényezőre vezethető-e vissza. Azaz: ahol korábban megkezdődött a megyeszervezés, ott az előbbiekkel, míg a frissen hódoltatott területeken az utóbbiakkal találkozunk. Továbbfüzve a gondolatot, még az is felmerülhet, hogy eredetileg az „átlagos” méretű megyék is valamely „óriásmegye” részét alkották, csak éppen, mire megjelennek forrásainkban, esetükben már lezajlott az a szétválási folyamat, amely - amint az köztudott - az „óriásmegyé”-k történetében is bekövetkezett a 1 1. század közepétől a 14. század első harmadának végéig húzódó időszakban. Bármily életképesnek tűnhet e gondolat, aligha lehet helyes. Szent István 1009. évi oklevelében ugyanis együtt szerepel az „óriásmegyé”-k közé tartozó Kolon és három „átlagos” nagyságú. Kolon esetében bizonyosra vehető, hogy csak Koppány leverése, 997 után kerülhetett sor a megszervezésére, az oklevélben felsorolt „átlagos” nagyságúak közül pedig legalább egy esetében valószínűsíthető, hogy szintén ez lehetett a helyzet. A Koppány-történetből ugyanis szembeszökően hiányzik Fehérvár említése, miközben például Esztergom, Veszprém vagy Győr nevével találkozunk. Miért Győrbe küldte István a felnégyelt Koppány testének egy darabját,1’0 ha Fehérvár - amint azt feltételezni szokás - már István apjának, Géza fejedelemnek az idejében is egyike volt az Árpádok központjainak, mégpedig a jelentősebbek közül való, ahol Gézát 58 59 60 58 Ortvay (1891-1892) I. 129-131. 59 Korábban, amint arról számos írásom tanúskodik, magam is erre gyanakodtam. 60 SRH I. 314. 311
