Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a veszprémi egyházmegye történetéről - Jakab Réka: Zsidóság a veszprémi püspöki és káptalani birtokokon 1848 előtt
Zsidóság a veszprémi püspöki és káptalani birtokokon 1848 előtt uradalommal kapcsolatban álló bőrkereskedők is a nagy tőkeerővel rendelkező kereskedők voltak, akik nemcsak a helyi, hanem a távolabbi uradalmakban elhullott állatok bőrére is szerződést kötöttek. A veszprémi uradalmi áruforgalomban ilyen nagy arányú részt kitevő borkereskedelem mértéke Veszprémben a török hódoltsággal összefüggésben megjelenő és a város kézművesiparában fontos helyet betöltő vörös- és fehértímárok, illetve tobakos mesterek jelenlétével függött össze.39 Az 1810-es években egy tőkeerős veszprémi kereskedő, Blau Simon szerződött a káptalan jutási, kádártai, rátóti, fülei, paloznaki és kispécselyi majorjaiban elhullott állatok bőreire. A szerződést évente kötötték, de a bőröket havonta gyűjtötték össze, és a kereskedő is havonta volt köteles fizetni értük. A bőröket az állatok fajtájának megfelelően előre megállapodott áron adták-vették. Az uradalmi majorokból a számadó birkás szállította a bőröket Veszprémbe.40 A hitközségben elöljárói tisztséget betöltő és saját monogramos pecsétet használó Blau a 18. század utolsó éveiben az uradalmi hamuszedésben monopóliumot élvezett. Ennek oka volt, hogy a bérletért egyre magasabb összeget volt hajlandó fizetni, melynek fejében a káptalan valamennyi birtokán az ő joga volt a hamut felvásárolni. Tőkeerősségét az is mutatta, hogy az összegyűjtött hamu tárolására egy biztonságos helyet tartott fenn, és az esetleges tűzkárok megtérítését is vállalta.41 Később a bőrkereskedés mellett a káptalani városrészen - a vendégfogadó kivételével - kizárólagos pálinkaárusítási jogot szerzett.42 Ugyanezekben az években arra is volt anyagi ereje, hogy a káptalan Somogy megyei erdeiben megtermett gubacsszedést is kibérelje.43 Az uradalmi bőröket az 1820-as években más birtokokon élő kereskedők vásárolták fel: a lovasberényi Zafír Leopold, Wolfsteiner, Prochfeld és Adler nevű zsidók; a kanizsai Hirschler József, a pápai Neumann Abrahám, a győri Fleischmann Mihály.44 45 A következő 12 évben az uradalmi bőrök kizárólagos felvásárlója a várpalotai Veltner Hermann volt.43 39 A veszprémi tobakokról és a mesterségükkel összefüggő bőrkereskedelemről lásd Nagy (1971). 40 VÉL D/Contractus no 559., no 561. és no 570. 41 VÉL D/Contractus no 591. és no 600. 1752-ben a püspökség három (veszprémi, sümegi és karádi) uradalmában is a pápai Oblat Salamon, Hirsl Mózes, valamint a sümegi Benedek Mózes szerzett kizárólagos jogot a hamuégetésre. VÉL B/118 Conscriptiones et acta bonorum episco- palium 300-302. A szerződés szövegét lásd a függelékben, a 6. szám alatt! 43 VÉL D/Contractus no 600., no 604. és no 636. 43 VÉL D/Contractus no 566. 44 VÉL D/Contractus no 579., uo. D/Vegyes iratok fasc. 26. no 11., no 49., no 46., no 86., no 109.; uo. D/Contractus no 619., no 616.; D/Vegyes iratok fasc. 26. no 21. 45 VÉL D/Vegyes iratok fasc. 26. no 66., no 74., no 11 L, no 136., no 156., no 56., no 204/a., no 251., no 250. 237
