Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a veszprémi egyházmegye történetéről - Jakab Réka: Zsidóság a veszprémi püspöki és káptalani birtokokon 1848 előtt
Jakab Réka is jellemezte. Fontos szerepet játszott világi és egyházi igazgatási központ volta is. A város az észak-dunántúli régió egyik legfontosabb gabonapiaca volt, ahol egyben jelentős állatkereskedés is folyt. Veszprém 1828. évi országos összeírás alapján vizsgált piaci vonzáskörzete dél felé is jelentős volt, kiterjedt Somogy megye északi, Balaton-parti részére. Ekkor a városban 570 iparosmester és 71 kereskedő élt, közülük 23-an terményekkel kereskedtek. Ezek és a bőrkereskedők többsége, illetve az összes kereskedő kétharmada zsidó volt.35 A város körzetében és a tárgyalt területen elterülő veszprémi püspöki és káptalani uradalmak jelentős hányadban vettek részt a régió árutermelésében. A zsidók által a városok piacterein nyitott boltok és az országos vásárok mindkét fél érdekeit szolgálták. Egy-egy tehetősebb kereskedő vásárolta fel az uradalmi majorságban megtermelt gabonát és állatokat, egyszóval bonyolította az uradalomban megtermelt áru forgalmát.36 A földesúr birtokain falvanként 1— 2 család bérelte a kisebb regálékat. A püspöki és káptalani levéltárban fennmaradt kontraktusok tanúsága szerint az uradalmakkal kapcsolatban álló zsidók nagyobbik része az ott megtermelt áru forgalmazását bonyolította. Valamivel kisebb számban voltak azok, akik egy-egy földesúri kisebb regálét béreltek. Ők többnyire az adott településen engedéllyel lakó családok voltak. A városban élő zsidók többsége boltot, kocsmát bérelt. Az uradalmi majorokban megtermelt és a zsidók által felvásárolt áruk nagyobb hányadát az állati bőrök tették ki. A hagyományosan zsidó szakmának számító dögbőr37 kereskedés az egyházmegyei birtokok esetében is szinte kizárólag a zsidó kereskedők kezében összpontosult.38 Általában is, de a káptalani 35 Bácskai (2003) 350. 36 A zsidó kereskedők bekapcsolódása az uradalmak gazdasági életébe szükségszerű volt. A francia forradalmat követően és a napóleoni háborúk idején két évtizedes konjunktúra következett be a magyar mezőgazdaságban. Megnőtt a magyar termények iránti kereslet, ezáltal a föld hitelképessége is. Egyre nagyobb lett a hiteligény, hogy a zálogbirtokokat visszaválthassák. A kereskedők felvásárlásaikkal folyamatos piacot biztosítottak a magyar gabonának és más mezőgazdasági termékeknek. A napóleoni háborúkat követő dekonjunktúra és a pénz devalvációja következtében azonban a magyar birtokosok eladósodtak, és a magyar termékek árának zuhanása miatt mezőgazdasági válság állt be. A gazdaság torz szerkezete, a hitelhiány miatt az uradalmak és nagykereskedők viszonyában felborult az egyensúly. A kereskedők egyben hitelezői is voltak a nagybirtoknak, s ezek fokozódó eladósodottságukban egyre kiszolgáltatottabbakká váltak a hitelezésre szakosodott, elsősorban bécsi és nyugat-európai bankházak pénzét forgató zsidó hitelezőkkel szemben. A nagybirtokosok birtokait a hitelezők követeléseik fejében bérbe vették, végül meg is vásárolták a birtokot igen előnyös áron. Erről a folyamatról meglehetős kritikával ír Ungár (1935). 37 A betegségben, balesetben elhullott állatok bőréről van szó. A vágóhídi, mészárszéki nyersbőrre nem vonatkozik a megnevezés. 38 Az 1736-os országos zsidó összeírás szerint a Veszprémben lakó három zsidó családfő közül kettő nyersbőrrel kereskedett. A püspöki joghatóság alatt álló Jacobus Léeb és Michael Samuel neve mellett a következő bejegyzés olvasható: „Exercet qucestum cum pellibus non elaboratis." MZsO 618-619. 236
