Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a veszprémi egyházmegye történetéről - Érszegi Géza: I. (Szent) István veszprémi adománylevele
Érszegi Géza alapítólevél, a veszprémi püspökség oklevele pedig a Szentírásban is előforduló, eredetileg az antik görögség halálbüntetését, az Athén közelében lévő mélységbe, a barathronba42 való letaszítást, valamint a nyugati császári udvarban szokásos pénzbüntetést helyezi kilátásba. Minden valószínűség szerint az I. (Szent) István korában készült eredeti oklevelet utóbb tartalmi változtatás nélkül korszerüsitették, ez a korszerűsítés egyúttal a császári kancelláriák különböző időkben kelt okleveleinek formai másolását jelentette. Hogy a forma követése volt a cél, jól mutatják azok a másolásból fakadó értelmetlenségek, melyek megnehezítik az oklevél korrekt értelmezését. Ezen másolásból fakadó félreértések, félreolvasások főleg a for- mulás részekben fordulnak elő.43 Hogy miért változtatták meg az eredeti oklevelet formájában, s tették ezáltal a tartalmát napjaikban elfogadhatóvá, azt a középkori ember gondolkodásmódja magyarázza. A középkori ember számára ugyanis a valamihez való jog attól függetlenül is létezett, hogy arra vonatkozóan bizonyítéka lett volna. A szokásjog realitás volt, s nem formalitás. Ezért senki nem tartotta helytelennek, ha bárki saját lelkiismerete szerint valósnak vélt joga bizonyítására bizonyítékot gyártott. Hiszen az elődök által szerzett jog elherdálása, veszni hagyása súlyos erkölcsi teherként nehezedett volna az utódokra. Különösen nehéz helyzetben voltak a korai, az ún. írásreakció korában, a 10-11. században alapított egyházi intézmények, mivel az e korszakra jellemző írásnélküliség miatt a jogaikat gyakran senki sem foglalta hiteles írásba, vagy ha írásba is foglalta, megjelenése, külső és belső ismérvei nem feleltek meg a későbbi korok támasztotta követelményeknek; az így szerzett jogaikkal azonban évtizedeken át háborítatlanul élhettek. A 12-13. század fordulójától viszont a római jog intenzív recipiálásával rendkívüli módon megnőtt az írásos bizonyítékok becsülete, mindenekelőtt az eredeti írásos dokumentumok értéke a hiteles másolatok, átiratok rovására. Ennek az európai jogfejlődésnek a főbb állomásait kísérhetjük nyomon lépésről-lépésre a pannonhalmi oklevélben, de ez lehetett az oka annak is, hogy a veszprémi alapítólevélből adománylevél lett.44 42 VÖ. SZENTPÉTERY (1903) 306. 43 SZENTPÉTERY (1903) 305. 44 Fuhrmann (1963), vő. még Érszegi (1996a) 79. 18
