Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)

Tanulmányok a veszprémi egyházmegye történetéről - Érszegi Géza: I. (Szent) István veszprémi adománylevele

I. (Szent) István veszprémi adománylevele

fűződő latin nyelvű oklevél sem maradt ránk változatlan formában. A görög oklevél szövege ellen viszont számottevő érvet nem lehet felhozni. Joggal gondolhatjuk tehát azt, hogy a görög az egyetlen hiteles oklevélszöveg, amely fennmaradt I. (Szent) István neve alatt. Az oklevél formája, helyesebben szólva inkább formájának hiánya egy szerveződő állam hivatali írásbeliségének első termékére vall. Az oklevélben használt egyes szám az uralkodói többes helyett gyakori a korai uralkodói oklevelek között.w Ráadásul ennek nyomai itthon is felfedezhetők. Már volt róla szó, hogy a pannonhalmi oklevél bizonyos része egyes számban lett fogalmazva.39 40 Egy ilyen egyes számban fogalmazott oklevél körvonalai rajzolódnak ki a Gizella királyné adományát megőrző késői feljegyzésből is.41 Hogy tehát valóban ez az egyes számban való fogalmazás volt jellemző a I. (Szent) István-kori hivatali írásbeliségre, s a többes számú részek a fejlettebb írásbeliség adta formák közé I. (Szent) István korában még, avagy csak később lettek befoglalva, azt pusztán a veszprémvölgyi oklevél vizsgálata alapján eldönteni nem lehet.

Ebből a korból csak egyházi intézmények, püspökségek és apátságok alapításáról maradtak fenn hivatalos iratok, oklevelek. A mintegy tucatnyi oklevél azonban csak részben felelt meg a későbbi korok követelményeinek, s ezért az eredeti szövegezésükön olykor többször is változtattak az idők folyamán. így mindössze egyetlen korabeli oklevél maradt ránk változatlan hiteles formában, a veszprémvölgyi apácamonostor alapítólevele. Ez - a kortól egyáltalán nem idegenül - a monostor lakóinak nyelvén, görögül íródott. A pannonhalmi monostor (1001) és a püspökségek első oklevelei (1009), mondhatni alapító- levelei, ámbár latinul íródtak, de nem maradtak ránk eredeti formában, csak az eredeti oklevél többé-kevésbé korszerűsített változatában. A korai oklevelek valamikori formáját talán megőrizte a pannonhalmi oklevél, amelynek a ma látható „eredeti” példánya a 13. század elején készült. Erről a korszakról árulkodnak továbbá a pécsi és a veszprémi püspökségek alapítólevelei is. Ha hinni lehet nekik, az első okleveleink a császári udvarban kibocsátottak mintájára készültek. S mivel császári udvarból kettő is volt akkoriban, egyikük a bizánci (görög) udvar, a többi a nyugati (latin) udvar írásbeliségét követte. Közöttük az összekötő kapcsot a veszprémi püspökségről kiállított oklevél képezhette. Benne megtaláljuk ugyanis a nyugati császári oklevelek formuláját éppúgy, mint ahogy a Bizáncra jellemző formulákat. A királyi rendelkezés megszegőire a 325-ben Niceában tartott zsinat atyáinak átkát ígéri a veszprémvölgyi görög

39 Vö. például CDCr no 3. (852), 28. (950?), 64. (1060), stb.

40 ÉRSZEGI (1996a) 68-71.

41 PRT VIII. 590., RAd no 45-46. Ugyanakkor nem lehet figyelmen kívül hagynunk azt a tényt sem, hogy az I. (Szent) István neve alatt fennmaradt törvények megszövegezése többes számban történt, ez netán köszönhető azoknak a külföldi példáknak, amelyeket a törvényszerkesztők követtek. Éppen az így megnyilvánuló idegen hatás miatt kerültek gyanúba, vö. Bónis (1938).

17