Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a veszprémi egyházmegye történetéről - Mihalik Béla Vilmos: A VESZPRÉMI PÜSPÖKSÉG BIRTOKIGAZGATÁSA A 18. SZÁZADBAN, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A SÜMEGI URADALOMRA
A VESZPRÉMI PÜSPÖKSÉG BIRTOKIGAZlTÁSA A 18. SZÁZADBAN A tiszttartók tudatták a prefektussal az uradalmi ügyeket, neki küldték be a negyedévi részszámadásokat, valamint legkésőbb évente Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepéig (március 25.) az éves számadást, amelyekről kötelessége volt a püspökföldesurat pontosan tájékoztatni. O állította össze a püspök jóváhagyásával és megerősítésével a dézsmások listáját {decimatorum cathalogus), számadásaikat és kimutatásaikat begyűjtötte és a püspök részére átadta. Arra is felügyelnie kellett, hogy a jobbágyok a tizedgabonát megcsépeljék és behordják. A püspökség állatainak, terményeinek eladásánál neki kellett ügyelnie az árakra, az erre vonatkozó gazdasági utasításait írásban kellett kiadni. A nem a püspöki udvarban működi konvencionalista alkalmazottakról (a tiszttartótól a legutolsó erdőkerülőig) pontos listát kellett vezessen a püspök ellenjegyzésével és pecsétjével, és azokról hiteles másolatot kellett kiadnia az egyes uradalmak részére. Mivel ismernie is kellett a birtokigazgatásban résztvevők kötelességeit, ezért a rájuk vonatkozó instrukciók egy példányát is magánál kellett tartania, egyet pedig a saját pecsétje alatt kiadni a birtokkormányzatban résztvevőknek. Mindezek az alátartozó, a gazdasági irányításban résztvevő személyek - úgymint tiszttartók, kasznárok, kulcsárok, számtartók és ispánok - a prefektus kezébe tették le az esküt. Ebből az utolsó pontból is kitapintható, hogy a század közepére a birtokigazgatás már viszonylag jól strukturált volt. Az 1750-es évekbeli adatok alapján mind az öt uradalom élén tiszttartó állt, a sümegi, veszprémi és zalaegerszegi uradalomban bizonyosan voltak számtartók, kasznárok és ispánok. Mivel Padányi Bíró Márton váltakozva tartózkodott Sümegen és Veszprémben, kérdéses, mennyire beszélhetünk ekkoriban központi uradalmi tisztikarról. Két adat is megerősíteni látszik kételyeinket. Egy 1770-es évekbeli irat szerint Armpruszter Kristóf prefektus igazgatta a karádi uradalmat is, ami viszont meglehetősen távol esett Sümegtől és Veszprémtől is.73 1758-ban és 1761-ben pedig Jelenffy Pál sümegi tiszttartó egyben a püspökség számvevőjeként (rationum exactor) is szerepel.74 A birtokkormányzat hierarchikus rendjét Wellmann Imre hármas felosztásban tárgyalta a gödöllői Grassalkovich-uradalom vizsgálata során. Az officiates csoportba sorolta a központi igazgatás tiszteit (prefektus, fiskális, számvevő) és a territoriális igazgatás vezetőit (tiszttartó, számtartó, kasznár, kulcsár). Az aeconomici (a majorságot irányítók, felügyelők) közé sorolta az ispánokat, a hajdúkat, erdőkerülőket, csőszöket, vincelléreket. A servitores (majorsági alkalmazottak) csoportba tartoztak a pásztorok, juhászok, kondások, gulyások, majorgazdák, vendégfogadósok, molnárok.75 Bán Péter az egri püspökség Esterházy Károly idején kialakult birtokigazgatási rendszerét vizsgálva 73 MOL E 54 1776. május no 270a. 74 VÉL A/39/4 pag. 339. és 400. 75 Wellmann (1933) 119-121. 157
