Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a veszprémi egyházmegye történetéről - Mihalik Béla Vilmos: A VESZPRÉMI PÜSPÖKSÉG BIRTOKIGAZGATÁSA A 18. SZÁZADBAN, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A SÜMEGI URADALOMRA
Mihalik Béla Vilmos a központi és a territoriális igazgatást külön vizsgálta, míg az ceconomici és servitores csoportokat összevonta. Ugyanakkor ő mutatott rá egy újabb csoportra is, amelybe szerződés alapján foglalkoztatott mesteremberek tartoztak.76 77 78 Az előbb felsorolt adatok is azt mutatják, hogy Padányi idején a territoriális és központi igazgatás személyi átfedésben működött, szétválásuk legkorábban véleményem szerint csak Koller Ignác püspök, de még inkább Bajzáth József idejében történhetett meg, amikor a veszprémi püspökök tartózkodási helye Veszprémben állandósult. A sümegi uradalom tisztikaráról az 1740-es évek végéről vannak először töredékes információink. 1745-ben Gindl Ferenc szerepel sümegi tiszttartóként, amikor Padányi utasítja őt, hogy vegyen szőlővesszőket. 1749-ből az alkalmazottak konvenciójáról töredékes lista maradt fent. 7 A fizetség részben készpénzből, részben természetbeni juttatásokból állt. A lista megőrizte a tisztikarból a számtartó, Tengerdy József nevét, ezenkívül azonban főként csak a Wellmann-féle servitores és ceconomici kategóriába sorolható alkalmazottak nevét és fizetését találjuk itt.79 Néhány szerencsés esetben megrajzolható egy-egy pályakép is. Tunya Ádám veszprémi tiszttartó 1757. február 11-én Kislődön bekövetkezett halálával megindult a megürült posztra való jelentkezés.80 Már egy héttel Tunya halálát követően jelezte Armpruszter Kristóf prefektus a püspöknek, hogy egy volt jánosházi tiszttartó (tehát alighanem az ott birtokos Erdődy-család korábbi gazdatisztje) jelentkezett három ajánlással.81 A prefektus azonban a Hunyady család hosszúfalusi birtokkerületének tisztjét, Jászay Józsefet támogatta, de Árvay József püspöki fiskális is ajánlott további jelölteket.82 Végül az új 76 Bán (1999) 280-281. 77 Pehm (1934) 334. Gindl Ferenc 1758-ben tűnik még fel egy forrásban, ekkor kéri Padányit, hogy az apósától, Skultéty Lászlótól örökölt tapolcai házat a korábbi feltételek mellett bírhassa a továbbiakban. VÉL B/Il 8 Conscriptiones et acta bonorum episcopalium 277-278. 78 VÉL B/I18 Conscriptiones et acta bonomm episcopalium 371-378. 79 Bán Péter is utalt rá tanulmányában, hogy az egri püspökségben az officiates csoportba soroltak salarium címen kaptak fizetést, míg az ceconomici és servitores csoport konvenciós alkalmazottaknak minősültek, vö. Bán (1999) 280. Azonban aligha ilyen szempontból maradtak ki az 1749. évi listából a sümegi uradalom officialis tagjai (tiszttartó, kulcsár, kasznár), hisz például a számtartó szerepel, viszont az ceconomici közé sorolt ispánok is hiányoznak. Ráadásul, mint alább még említésre kerül, a későbbi évtizedekben a tiszttartótól az erdőkerülőkig mindenki konvenciós alkalmazottként szerepelt a számadásokban. Az 1749. évi listában szereplő alkalmazottak: egy tehenész, egy asztalos, két kertész, három hajdú, egy vadász, négy kanász, egy csikós, egy gulyás, egy kocsis, egy szolgálólány, valamint a Somlyói vincellér. Az ő készpénzfizetésük a konvenciós lista alapján összesen 630 forintot tett ki, ezenkívül azonban jelentős természetbeni (hús, só, gabona) fizetséget is kaptak. Nem kapott készpénzfizetést a két sümegi, a két tapolcai, a nyirádi, szentbékkállai és monostorapáti erdőispán, illetve Németh István tapolcai molnár. 80 VÉL A/39/4 pag. 271. Tunya Ádám hagyatékára és végrendeletére lásd uo. pag. 273-283. 81 VÉL A/39/4 pag. 279. 82 VÉL A/39/4 pag. 290-291. 158
