Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)

Tanulmányok a veszprémi egyházmegye történetéről - Érszegi Géza: I. (Szent) István veszprémi adománylevele

I. (Szent) István veszprémi adománylevele

Első királyunknak több mint egy emberöltőre kiterjedő uralkodása idején melyik évben készült oklevelünk, meglehetősen kérdéses. Szentpétery Imre egyértelműen az interpolált, s általa 1002-re helyezett pannonhalmi oklevél elé teszi a görög oklevél létrejöttének idejét, gondolván, hogy a latin nyelvű hivatali írásbeliség létrejöttével megszűnt a lehetősége a görög nyelvű oklevéladásnak hazánkban.16

Ezzel szemben Moravcsik Gyula Horvát István ötlete nyomán egy körültekintő hipotézist épített fel, amely lehetséges magyarázatot ad az oklevél létrejöttére.17 Horvát István ötlete a Szent Margit-legenda azon értesülésén alapszik, miszerint Szent Imre hercegnek, első királyunk fiának a jegyese a görög (bizánci) császár leánya volt.18 Ez az eljegyzés minden bizonnyal szövetség- kötés eredménye lehetett a két uralkodó között. Sajnos a máskor oly bőséges adatokat tartalmazó bizánci források all. századi magyar történet vonatkozásában rendkívül szűkszavúak, s így a legenda állítását sem erősítik meg. I. (Szent) Istvánnal egy időben II. Baszileiosz császár közösen uralkodott az őt túlélő öccsével, VIII. Konsztantinosszal. Baszileiosz császár nőtlen volt, Konsztanti- nosznak három leánya közül pedig Eudokia monostorba vonult, Zoé először III. Romanosz császár felesége volt, s utóbb még kétszer férjhez ment, végül Theodóra ugyan szintén monostorba került, mégis először 1042-ben Zoéval közösen, majd 1055/1056-ban egyedül uralkodott. Közülük az egyik III. Ottó császár jegyese volt. Szóbajöhetett III. Romanosz császár valamelyik nőrokona is, ám róla, aki a császári trónért kényszerült korábbi házasságát odahagyni, nem tudni, vajon volt-e leánya vagy bármilyen nőrokona.19 Valószínű azonban, hogy egyikőjük sem lehetett Szent Imre herceg jegyese, részben a koruk miatt, részben pedig a rangkülönbségre oly mereven ügyelő bizánci udvar nemigen adhatott császárleányt a magyar udvarba. Az ismeretlen görög hercegnő tehát valószínűleg gyermekként kerülhetett a magyar udvarba, s míg a házasságkötés meg nem történhetett, monostorban, hihetőleg a veszprémvölgyi görög monos16 „A veszprémvölgyi oklevelet tehát akkor írták, amikor Her(ibert) C még nem került Magyarországba, vagyis mindenesetre 1002 közepe előtt; s ez a megállapítás egészen más oldalról, a kolostornak az oklevél szövegében »érseki monostor« gyanánt való említésében is megerősítést nyer. Ez a görög oklevél volt tehát a királyság alapítása után az első kísérlet az okleveles gyakorlat behozatalára, mely kísérlet azért történhetett ilyen, a déli, görög mintákat követő irányban, mert a királyi udvarban volt egy görögül tudó pap, ki értett valamennyire ilyen oklevél kiállításához. De a próbálkozás kora azonnal megszűnt, mihelyt megjelent István király udvarában a hivatott oklevélíró, a német kancellária volt alkalmazottja.” Szentpétery (1930) 41.

17 Horvát (1834), Moravcsik (1938), Moravcsik (1984) 79-81. (XV. A veszprémvölgyi oklevél - Typicon Vesprimiense), Érszegi (1988) 5., Érszegi (1995), Érszegi (2000b).

18 Árpádkori legendák 125. Egyébként Szent Imre feleségére nézve nem egységes a hagyomány; némely forrás III. Kresimir horvát király leányát, más forrás pedig II. Mieszko lengyel királyét tartja Imre herceg nejének, vö. Érszegi (2008) 39-44.

19 Érszegi (1995) 133.40.jz.

13