Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a veszprémi egyházmegye történetéről - Mihalik Béla Vilmos: A VESZPRÉMI PÜSPÖKSÉG BIRTOKIGAZGATÁSA A 18. SZÁZADBAN, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A SÜMEGI URADALOMRA
Mihalik Béla Vilmos Padányi Bíró igyekezett személyesen is felügyelni a birtokok gazdasági ügyeire, értesülni és tájékozódni azokról. Emiatt fontos volt a birtokigazgatás hatékony megszervezése. Már püspöksége elején, 1746-ban egy részletes, tizennyolc pontból álló utasítást adott ki a dézsmaszedők számára. Ebben kitért arra, hogy mikor lehet engedményt adni és mikor nem, a beszedett tizedekről milyen különféle számadásokat vezessenek. Ezeket a számadásokat, kimutatásokat a veszprémi számtartóhoz kellett beküldeniük.69 Az 1750-es évekből több ilyen számadás fennmaradt, innen tudjuk, hogy a sümegi uradalom területén szedett dézsmát Tapolcán és Sümegen tárolták, 1752-ben Sümegen 1801 és % akó, Tapolcán pedig 103 és % akó tizedbort őriztek.70 1754-ben a gabonadézsmából (rozs, búza, árpa, zab) 2555 kereszt és 4 kéve gyűlt össze, ehhez járult a majorságokból (Sümeg, Nyirád, Csicsó) összegyűlt 1283 kereszt és 7 kéve, amit alighanem a sümegi magtárban őriztek.71 A birtokkormányzat további részleteibe enged betekintést egy 1754-1755 tájáról fennmaradt, pontos keltezés nélküli, alighanem Armpruszter Kristóf számára készült prefektusi instrukció.72 A tíz pontból álló utasítás kimondta, hogy mind az öt püspöki uradalom tisztjei és azok alárendelt alkalmazottai a püspök után közvetlenül a prefektus joghatósága alá tartoztak. így kötelessége volt az uradalom tisztjeit, alkalmazottait felügyelni, az egész birtokállományt kormányozni, a hibákat kijavítani, a problémákat pedig időről-időre jelenteni a püspöknek. Előírta számára, hogy a birtokokat állapotukban megtartsa, a jövedelmet a jobbágyság terhelése és kényszerítése nélkül összegyűjtse és növelje. Mindezek érdekében minden negyedévben gazdasági ülést (sedes oeconomicá) kellett tartani, amelyre a gazdasági tisztek előzetesen nyújtották be írásban véleményüket. Az ülés alkalmával kellett megvitatni ezeket a véleményeket, az ebből kialakuló döntéseket pedig a gazdasági jegyzőkönyvbe vezették be. A döntések végrehajtásáról a következő ülés alkalmával a prefektus adott számot. Az utasítás azt is elrendelte a prefektus számára, hogy az összeírásokat, urbáriumokat és szerződéseket ismerje és tartsa magánál, továbbá törekedjen arra is, hogy a birtokokat személyesen is szemügyre vegye, annak állapotáról a püspökföldesurat folyamatosan tájékoztassa. A birtokok és a jobbágyság védelmében a megyei közgyűléseken is részt kellett vennie, legalábbis évente egyszer a dikák elosztásakor, de a jobbágyok terhét érintő minden ügyre figyelnie kellett, és az instrukció szorgalmazta, hogy azokon a közgyűléseken, amelyeken ilyen ügyek is napirendre kerültek, lehetőség szerint vegyen részt. 69 VÉL B/I18 Conscriptiones et acta bonorum episcopalium 331-337. 70 VÉL B/IV6 fase. CCC no 83. 71 VÉL B/IV6 fasc. CCC no 91. 72 VÉL B/I18 Conscriptiones et acta bonorum episcopalium 219-223. 156
