Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a veszprémi egyházmegye történetéről - Mihalik Béla Vilmos: A VESZPRÉMI PÜSPÖKSÉG BIRTOKIGAZGATÁSA A 18. SZÁZADBAN, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A SÜMEGI URADALOMRA
A VESZPRÉMI PÜSPÖKSÉG BIRTOKJGAZlTÁSA A 1 8. SZÁZADBAN derült ki, hogy Miskey Miklós korábbi püspöki provizor még adós volt az uraság felé 158 forint 38 és 1/2 dénárral.29 A bérleti szerződésben a püspök is, amikor kinevezte Horváthot prefektusnak, kötelességének írta elő, hogy az alárendelt gazdasági tisztek számadásait ellenőrizze, ilyenek lehettek például a tanúvallomásokban is említett gabonatized-számadások. A vizsgálat arra is rávilágított, hogy 1718-ban Horváth mikor jutott ténylegesen a püspöki birtokokhoz. A bérleti szerződés azt mondta ki, hogy a korcsmál- tatás joga és a jobbágyok adói 1718. szeptember 1-jéig a korábbi bérlőnél, vagyis Tersztyánszky Istvánnál maradjanak. Horváth már 1718 pünkösdjén beszedte a báránydézsmát, de a malmok, jobbágyság, állatállomány, kocsmák csak szeptember 1-től kerültek a kezéhez. Ezeket, valamint a gabona- és bortizedet addig Tersztyánszky bírta, akinek - mint fentebb említettem - Volkra püspök már az 1710-es évek elején is kiadta kamatra a birtok jövedelmeit.30 A sümegi uradalom állatállományának összeírását 1718-ban Tersztyánszky végezte el és adta át Horváthnak, ebben pedig a korábbi évek szaporulatára is részletes kimutatást adott, ami azt mutatja, hogy Tersztyánszkynak is pontos számadást kellett vezetnie az állatok számáról.31 Egy másik, a püspöki hagyatékról fennmaradt összeírás már azt is felderítette, hogy a bérleti szerződés hetedik pontja nem teljesült egészen, miután a lődi malomból nem szállította le az évi 30 gerendát vagy 200 lécet a püspökség számára. Horváth azzal védekezett, hogy a szárazság miatt víz hiányában a lődi fürészmalom nem üzemelhetett.32 Összességében tehát Horváth Ferenc prefektusi működése korántsem volt visszásságoktól mentes, de arra is fény derült, hogy nem egy esetben konkrét lépéseket tett a birtokfejlesztések, a birtok jogainak védelmének érdekében (urasági épületek karbantartása, szökött jobbágyok visszaszerzése). Horváth Ferenc igyekezett is magát tisztázni a vádak alól, és ígéretet tett arra, hogy ha az egyes károkozások bebizonyosodnak, azokat saját vagyonából megtéríti - ahogy egyébként azt a bérleti szerződésben is vállalta.’3 Egyben jelezte a Magyar Kamara felé, hogy a zalaegerszegi, a somogyi, a sümegi és a veszprémi jószágokat is bérbe venné 7200 forintért, és kérte, hogy a kamarai provizor, Kőszeghy Mihály ne is kezdjen a báránydézsmához a kamarai döntésig.34 A bérlet hamarosan létrejöhetett, mert a nyirádiak 1721 tavaszán már Horváth elleni panaszukkal fordultak a kamarához, miután fájdalmasan megértettük, 29 MOL E 150 fasc. 63. no 8. föl. 30v. A Magyar Kamara részére készült számadás alapján a Bécsbe felküldött hagyatéki értékelésben is szerepelt Miskey hátraléka, vö. Körmendy (1995) 117. 30 MOL E 205 86. tétel föl. 17v - 18r, 199r. 31 MOL E 205 86. tétel föl. 156-157. 32 MOL E 150 fasc. 63. no 8. föl. 32r. 33 MOL E 150 fasc. 63. no 8. föl. 33-35. 34 MOLE 41 1721. no 88. 149
