Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a veszprémi egyházmegye történetéről - Dénesi Tamás: Katolikus megújulás a 18. századi veszprémi egyházmegyében
Dénesi Tamás misét.107 Berencsy János, Szegvár plébánosa hat leányegyházat mondhatott magáénak. Az 1746-os vizitáció szerint csak minden ötödik vasár- és ünnepnapon tartotta Szegváron a misét, a köztes 4 istentiszteletet felváltva végezte a filiákon.108 A plébánost megviselhette a sok utazás, mert - noha a misét nem hagyta el - a plébániatemplomban olyan sietve mondta a szentmisét, hogy alatta a hívek nem tudták elmondani az olvasót. Persze ehhez az is hozzájárulhatott, hogy időnként alig prédikált, és gyakran nem olvasta fel az Evangéliumot. így csodálkoznunk kell az evangélikusok hősiességén, akik néha eljártak a katolikus templomba is. A sárosdi hívek hasonlókat panaszoltak el a vizitátornak. Itt gyakran elhagyta a prédikációt, katekizálni viszont egyáltalán nem szokott.109 Simonyay János rendeki plébános két filiájában problémaként említették, hogy a plébános pasztorációs útján élelemre és két icce borra is igényt tart. Ez még természetesnek tűnt a híveknek, de az már nem, hogy az ebéd maradékát hazavitte magával. Ha a közösség nem tudta megvendégelni papját, pénzben kérte el az ebéd értékét.110 A IV. lateráni zsinat óta kötelező volt évente egyszer, húsvétkor gyónni. Egyházlátogatáskor a vizitátorok a hívekkel kapcsolatban mindig feltették az ezzel kapcsolatos kérdést, és általában pozitív választ kaptak. Időnként megnevezték a vonakodó híveket, de a nagy többség elvégezte a húsvéti gyónását és áldozott is. A 18. század közepén még nagyon sok templomból hiányoztak a gyóntatószékek, ezért a plébánosok gyakran a sekrestyében oldozták fel a híveket. Ha olyan plébánost találtak, aki a templom helyett saját házában gyóntatott, megdorgálták, sőt arra is figyeltek, hogy a gyónást karingben és stólában végezze a pap. A vizitációk szerint ez utóbbi kívánalom csak nagyon ritkán teljesült. A húsvéti gyóntatás sok energiáját lekötötte a papságnak, ezért kisegítették egymást a plébánosok. Sokszor a ferencesektől is érkezett segítség. Nagyobb problémát jelentett a betegek gyóntatása és a betegek szentségének kiszolgáltatása. A plébánost váratlan helyzetekben is hívhatták, és nem mindig tudott időben a beteg ágyához érkezni, különösen akkor, ha a gyengélkedő valamelyik filiában lakott. A vizitációk szerint az egyházmegyei vezetés nagyon fontosnak tartotta a betegek szentségekkel való ellátását. Ilyenkor a viaticumot az iskolamester vagy a ministránsok felvezetésével, csengőszóval kellett elvinni a beteghez. Sokszor valószínűleg a nagy sietség miatt maradt el a díszes kíséret.111 A plébánosok feladatvégzésével kapcsolatban pozitív és negatív példákat egyaránt találunk. Kékkúton Thury Ferenc Pál káptalantóti plébános 107 Pfeiffer (1987) 442. 108 Az ötös rotációt Szegvár plébániánál és Rigács liliánái is feljegyezték, azt viszont nem, hogy melyik két filia maradt ki a hatból. Ördög (1991-1998) III. 38. és 46. 109 Ördög (1991-1998) m. 38. és 42-43. 110 Ördög (1991-1998) ül. 28. és 31. 111 A viaticum és a betegek szentségének hordozásáról, valamint a hívek számára előírt tisztelet- adásról Padányi Bíró Márton statútumai tájékoztatnak. Padányi Bíró (1760) R2v. 130
