Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a veszprémi egyházmegye történetéről - Érszegi Géza: I. (Szent) István veszprémi adománylevele
Érszegi Géza ugyanis az 1290-es években Benedek veszprémi püspök kérésére készített egy hiteles átírást, azonban az ilyenkor szokásos záróformulákat és a megpecsételésre való utalást elhagyta.3 A másik oklevél sorsa kalandos volt. A székesfehérvári káptalan előtt 1342-ben adta vissza egy fiatalember a veszprémi egyháznak. Az erről készült hivatalos dokumentum, a fehérvári káptalan oklevele azt tanúsítja, hogy egy zegerjei, talán a Varasd megyei Zagorjéból való fiatalember tíz márka jutalomért visszaszolgáltatja a veszprémi egyháznak két privilegiális levelét, I. (Szent) Istvánnak a veszprémi egyház részére adott adománylevelét és IV. Béla királynak ezt megerősítő oklevelét, amelyek a veszprémi egyház 1276-ban történt kifosztása alkalmával kerültek nagyatyjának s így családjának birtokába.4 Tehát legalább két nemzedéken át a veszprémi egyháznak nem volt kezében I. (Szent) István alapítólevele. Az akkor visszaadott eredeti I. (Szent) István-féle oklevélről többet nem olvashatunk, megvan viszont a IV. Béla király neve alatt készült királyi megerősítés 1257-ből.5 Ám abban biztosak lehetünk, hogy ez a megerősítés nem IV. Béla király eredeti oklevele. Hogy nem eredeti, arról még a királyi pecsét sem tudna meggyőzni senkit, még akkor sem, ha megmaradt volna, de sajnos hiányzik. Sokkal többet nyom azonban a latban az, hogy az oklevél írása nem illik IV. Béla király okleveleinek írásához. Két, ha úgy tetszik, szépséghibás oklevelünk is van tehát, mégsem mondhatjuk, hogy pontosan ismerjük első királyunk akaratát. Pedig mindkét gyanús átírólevél azonos szöveget örökített ránk, ami a veszprémi egyházmegyét, s így a világi megyék említését illeti. Azaz nem vonható kétségbe, hogy I. (Szent) István király kijelölte a veszprémi egyházmegye területét, amely a későbbi Veszprém, Fejér, Pilis és Zala megyék területét foglalta magában. Itt voltaképpen abba is maradhatna a királyi szándék valódiságának kutatása. Hogy mégsem hagyja a kutatókat évszázadok óta nyugodni az oklevél, annak az az oka, hogy két fontos momentumban különbözik a két oklevél, illetve mondhatni remekül kiegészítik egymást. Az egyik a Szent Király monogrammája.6 A monogramma a 10-13. századi világi uralkodói oklevelek sajátja. Az uralkodó aláírása helyett nevének betűiből rajzolt egyetlen betűvé formált rajz hitelesíti a pecsét, s gyakran a tanúk aláírásával ellátott oklevelet. Ilyen az első hiteles és eredeti formában ránkmaradt Tihanyi alapítólevél 1055-ből.7 Talán nem véletlen, hogy éppen a tihanyi konvent átírása őrizte meg I. (Szent) István monogrammájára utaló szöveget a veszprémi püspökség okleveléből.8 A monogramma hiánya a királyi oklevélben még csak hagyján! A tihanyi 3 VOSuppl no 3. (29-35). 4 VO no 82.(128-129). 5 VO no 20. (45-46). 6 yO no 1.(17-21). 7 Érszegi (2007). 8 „Signum domini Stephani mitissimi regis”, vö. Függelék no I. 10
