Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a veszprémi egyházmegye történetéről - Dénesi Tamás: Katolikus megújulás a 18. századi veszprémi egyházmegyében
Katolikus megújulás a 18. századi veszprémi egyházmegyében Cassa Parochorumtól.77 Természetesen az akciót protestáns részről tiltakozás követte, de a katolikus vallásgyakorlatot és a felekezeti arány lassú eltolódását nem tudták megakadályozni. Ettől kezdve Padragra, Henyére és Vázsonyba jártak istentiszteletre.78 A plébániaalapítás, templomépítés és templomfelújítás tehát a püspök, a kegyúr és a hívek tevékeny részvételével történt. Az erőszakos protestánsellenes fellépés a század első felében nem volt általános jelenség,79 ez a folyamat a katolikus pozíciók megerősödése után az eszközökben nem válogató Padányi Bíró Márton püspöksége idején vált elterjedt gyakorlattá. Ebben az időben közel száz új templomot építettek és még ennél is többet újítottak fel, emellett azonban 62 templomot vagy imaházat foglaltak el vagy vettek vissza a protestáns felekezetektöl. Előfordult más vallású imaházak lerombolása is és 28 esetben a protestáns prédikátornak el kellett hagynia állomáshelyét.80 Egyházi irányítás A plébániaalapítás előrehaladásával az egyházi közigazgatást is újjá kellett szervezni. A hódoltságban megszűnt plébániahálózat miatt nem volt értelme esperességekröl beszélni. A 17. században csupán a zalai főesperesség állandó megléte igazolható, hiszen az egyházmegyének csak ezen a részén maradtak fenn világi papok által vezetett plébániák. A főesperességet 1726 és 1728 között osztották ketté az egerszegi és a keszthelyi kerület létrehozásával. A 18. század elején a plébániák szaporodásának következtében már létezett a budai (később fehérvárinak is nevezték) és a somogyi kerület. Padányi Bíró Márton még vikáriusként kezdeményezte az egyház-igazgatási rendszer átalakítását. 1734- ben hozta létre a veszprémi kerületet és kettéosztotta a somogyi esperességet, de ennek felosztása csak egy évig volt érvényben. Három évvel később a budaifehérvári kerületet választotta ketté. Püspöki kinevezése után nem sokkal újabb rendezést foganatosított. 1747-ben a somogyi kerületet a segesdire és a kaposira osztotta, Zalában pedig a keszthelyiből a tapolcait, az egerszegiből a kanizsait hasította ki. A kerületi rendszert utoljára 1755-56-ban alakította át, ekkor jött létre a palotai és a ráckevei esperesség.81 Az alsópapság közvetlen irányítása, a papság munkájának, életvitelének ellenőrzése az esperes feladata volt. A középszintű egyházi irányításban fontos 77 VÉL A/6 fasc. 3. no 22. 78 VÉL A/6 fasc. 3. no 23., Ördög (1991-1998) III. 753., Hudi et al. (2002) 336., Ila- Kovacsics (1988) 394. 79 Körmendy (1995) 27-36., Petrák (1949) 55. és 57. 80 Pehm (1934) 459-465., Tüskés-Knapp (2001) 337-338. 81 Hermann (2008), Dénesi (2007) 9-10. 121
