Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a veszprémi egyházmegye történetéről - Dénesi Tamás: Katolikus megújulás a 18. századi veszprémi egyházmegyében
Dénesi Tamás szerepet szántak a kerületi papság negyedévente összehívott gyűléseinek, az esperesi koronáknak. A veszprémi egyházmegyében Acsády Adám 1726-ban kiadott körlevele óta tartottak koronákat.82 A papi találkozókat az esperes hívta össze, általában más-más plébániát jelölve ki helyszínéül. A gyűléseken szent - ségtani vagy morális esetek alapján két-két plébános disputát folytatott, a viták gondolatmenetét pedig jegyzőkönyvezték.83 A disputák jelentőségét az adta, hogy rendszeres teológiai gondolkodásra és vitatkozásra késztette a papságot. A 18. század első felében ugyanis a paphiány miatt országszerte elterjedt gyakorlat volt, hogy a teológiai oktatás csak a legszükségesebb stúdiumokat foglalta magába, és csak 2-3 évig tartott. A többnyire hiányos teológiai műveltségű plébánosok tehát teológiai továbbképzésben részesültek. A koronákon azonban a viták mellett a plébánosok mindennapi problémái is előkerültek, ezek megoldását is segíthették a rendszeres összejövetelek, amelyek így a 18. században egyre inkább visszaszoruló egyházmegyei zsinatok funkcióját vették át. Mivel a jegyzőkönyveket a püspökségre is be kellett küldeni, a koronák a püspök számára negyedéves bepillantást biztosíthattak az egyházmegyés papság mindennapos életébe. A papi korona tehát az egyházmegyei irányítás fontos színtere volt, csakúgy, mint az egyházlátogatások. A Tridentinum által is szorgalmazott vizitációk értelme az volt, hogy a püspök saját szempontjai szerint összeállított kérdések alapján ismerhette meg egyházmegyéje állapotát. Acsády Adám püspöksége alatt Potyondy László vikárius végzett egész egyházmegyére kiterjedő összeírásokat, amelyekre később, a Bíró Márton-féle egyházlátogatások közben több helyen vizitációként emlékeztek vissza. Egész püspökséget átfogó tényleges egyházlátogatást először Padányi Bíró Márton végzett az egyházmegyében, majd második utóda, Bajzáth József már a kisebb területű püspökséget mérte fel 1778-1779-ben. Természetesen egy-egy esperességre vagy egyházközségre kiterjedő, részleges vizitációt gyakrabban tartottak a veszprémi püspökök. Az egyházlátogatások pasztorális körutak is voltak, hiszen a püspök útja során bérmálhatott, prédikált, gyakran harangot és templomot szentelt. Az 1746. szeptember 21-én kezdődő zalai vizitáció jegyzőkönyve több településnél megörökítette a püspöki látogatás lefolyását.84 A kísérete és a vármegyei küldöttek kíséretében érkező Bíró Márton elé a plébános vezetésével, zászlókkal és zenészekkel vonult ki a nép. A település határánál köszöntötték a főpapot, majd a lovas menetet énekelve kísérték a templomhoz. A templomban, 82 VÉL A/2 tom. 1. 1-2. A középkorvégi előzményekhez lásd Solymosi (1997) 28., 4L, 50., 51. 83 A jegyzőkönyvek VÉL A/16/1 Corona; districtuum Dioecesis Wesprimiensis 1756-1758., illetve Acta coronalia diversorum districtuum 1756-1761. Ezek feldolgozása Dénesi (2007), különösen 9-17. 84 Ördög (1991-1998) Hl. 15-108. passim. 122
