Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a veszprémi egyházmegye történetéről - Érszegi Géza: I. (Szent) István veszprémi adománylevele
I. (Szent) István veszprémi adománylevele Érszegi Géza Az első alkalom, hogy hivatalos királyi dokumentumban, oklevélben megjelent a magyarországi közigazgatási rendszer alapegysége, a megye, egy évezrede, 1009-ben történt. Az immár ezer éve meglévő közigazgatási beosztás természetesen sokat változott mind kiterjedésében, mind funkciójában, de nem tagadható, hogy minden változás ellenére betöltötte hivatását. A világi igazgatás alapegysége, a vármegye első említése királyi oklevélben egy másik megye, az egyházmegye létrejöttének, megszületésének alkalmával történt. 1. (Szent) István király oklevélbe foglaltatta azt a területet, amely a veszprémi püspök fennhatósága alá tartozott. Ezek: maga a püspöki székhely, Veszprém, valamint Székesfehérvár, Visegrád és Colon. Veszprém egyúttal az azonos nevű vármegye, Székesfehérvár a majdani Fejér vármegye, Visegrád a Pilis vármegye néven ismert terület, Kolon az utóbb Zala vármegye néven létrejött közigazgatási egység, azaz comitatus központja volt. A felsorolt egyházi és világi központok, azaz civitates vonzásába tartozó egyéb településekről is szól az oklevél.1 A magyarországi egyházi és világi igazgatásról szóló források mindig is a kutatás középpontjában álltak, hiszen nem volt mindegy, mennyire hitelesek ezek a források, múltunk ezen emlékei. Sajnálatos, hogy I. (Szent) István korából egyetlen hiteles eredeti oklevél sem maradt a korunkra, s meg kell elégednünk azokkal a forrásokkal, amelyek csak többé-kevésbé tükrözik hitelesen ezen eredeti források tartalmát. A veszprémi püspökség alapítólevele vagy - ahogy a mai állapotában talán inkább nevezhetjük - adománylevele2 nemcsak hogy elvesztette eredeti formáját, de nehezen tudunk következtetni is arra, vajon hogyan nézett ki eredetileg I. (Szent) István király oklevele. Nemcsak a könyveknek, az okleveleknek is megvan a sorsuk! Ez a sententia érvényes a veszprémi püspökség alapítólevelére is. Noha eredeti formában nem maradt ránk, viszont két teljesnek mondható hitelesített átírása is fennmaradt. Az egyik oklevél, amely hitelesíteni volt hivatva az oklevelet, szövegében csonkán, a hitelesítés kelléke, a pecsét nélkül maradt korunkra. A tihanyi konvent 1 DHA no 8. (49-53). 2 Joggal mutatott rá az eddigi irodalom arra, hogy a vizsgált oklevél inkább minősül adománylevélnek, semmint alapítólevélnek. Vő. VO no 1. (17-21.), hivatkozott rész 20-21. 9
