Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a veszprémi egyházmegye történetéről - Dénesi Tamás: Katolikus megújulás a 18. századi veszprémi egyházmegyében
Dénesi Tamás pályát választók egy része tehát Veszprémbe kérte felvételét. Az egyházmegye 1777-es felosztásakor a 189 plébániát mintegy 220 világi pap látta el.49 A katolikus megújulás folyamatában a plébániaszervezés és a katolikus közösségek megerősödése tehát egymással párhuzamosan, egymást erősítve ment végbe. A papság számának emelkedésével egyre több katolikus közösség kapott lelkipásztort, a pásztorait egyházközségekből pedig egyre több hivatás született, lehetővé téve még több plébánia alapítását. Plébániát csak azokon a településekén tudott (újjájszervezni a püspök, ahol a katolikusok száma és az alapításhoz szükséges anyagi javak is lehetővé tették ezt. Mivel az egykori katolikus javak a legtöbb helyen átkerültek a reformált közösségek használatába, a plébániaszervezés gyakran összekapcsolódott a protestánsok elleni erőszakos fellépéssel. Ennek során a katolikus fél előszeretettel hivatkozott azokra a törvényekre, amelyek épp a katolikus egyház támogatására és a protestáns felekezetek visszaszorítására születtek. Az egyházi és világi hatóságok egymást segítették ebben a folyamatban. Az állam által biztosított előnyök mellett a protestantizmus visszaszorításában, a plébániaszervezet bővítésében és a templomok építésében döntő fontosságúnak bizonyult, hogy a kegyurak többsége katalizált, hiszen a kegyúr anyagilag segíthette a plébániaszervező püspököt szándéka megvalósításában. A plébánia alapításához megfelelő anyagi alapokat kellett biztosítani. Összeírások és egyházlátogatások segítségével felmérték és megpróbálták maradék nélkül visszaszerezni az egykori plébániai földeket, az újonnan létrehozandó parókia számára pedig földeket hasittattak ki a kegyúr földjeiből. A felmérésből a lakosságot sem felejtették ki, hiszen a közösség pénzbeli és természetbeli juttatást adott plébánosának. Az ingatlanokból és a juttatásokból tehát megbecsülték a lehetséges jövedelmeket. Ha megfelelő ellátást biztosított, de nem érte el a kívánt összeget, azt a Cassa parochorumból kívánták pótolni.50 Természetesen megfelelő plébániaépületről is gondoskodni kellett, aminek építése, felújítása a hívek feladata volt. Nagyobb problémát jelentett a templom kérdése. A templom felújítása, új templom építése csak a kegyúr támogatásával mehetett végbe, de helyenként az évtizedek óta a protestánsok kezelésében lévő templomok elfoglalásától sem riadt vissza a katolikus fél. Ott kezdtek plébániaalapításba, ahol a papi ellátottság szempontjából a legfontosabbnak érezték, illetve a közösségek gazdasági ereje és az ingatlanok ezt megengedték.51 A plébániaszervezés folyamatát az alábbi két zalai példa kiválóan érzékelteti. Az egyik a katolikus Lesencetomaj, a másik a református-katolikus vegyes 49 Az 1745-ös és 1777-es adatsorokat Padányi Bíró Márton és Bajzáth József vizitációi és Pfeiffer (1987) szolgáltatta. Részletesebb elemzése táblázatokkal Dénesi (2006) 56-63. 50 A Cassa parochorum történetéhez Salacz (1933). 51 A plébániaszervezés problémáiról több példa részletes ismertetésével Dénesi (2006) 30-44. Dénesi (2009a), különösen 206-222. 116
