Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a veszprémi egyházmegye történetéről - Dénesi Tamás: Katolikus megújulás a 18. századi veszprémi egyházmegyében
Katolikus megújulás a 18. századi veszprémi egyházmegyében Bíró Márton a szentgyörgyvári plébániára, amely a vizitáló püspök szerint egyházmegyéje legelhagyatottabb plébániája volt. Basó nem találta meg számítását, visszament eredeti egyházmegyéjébe, ahonnan később ismét elbocsátották.46 Az idegen papok munkába állítása a század második felében visszaszorult, a veszprémi szeminárium újraindítása és az oda jelentkezők viszonylag állandó magas száma idővel megoldotta a paphiány problémáját. A plébániák szervezésének személyi hátterét tehát az ideiglenesen megalakuló veszprémi szeminárium és a más egyházmegyékből átvett papok biztosították. így az 1728-as plébániaszám (64) hét év múlva 89-re emelkedhetett,47 de az ezt követő évtizedben csak néhánnyal növekedett. Padányi Bíró Márton püspöksége alatt viszont a plébániák száma közel megduplázódott, hiszen a püspök halála után két évvel, 1764-ben már 179 plébániát tartalmaz az egyházmegye első, még kéziratos schematizmusa.48 A növekedést egyfelől a korábbihoz hasonló okok magyarázhatják: a veszprémi szeminárium újjászervezése és az idegenből hívott papok alkalmazása. A szeminárium stabil működése azonban rövid időn belül feleslegessé tette a papok átvételét. A növekedés másik oka a katolikus közösségek megerősödése volt. Bíró Márton püspökségének kezdetén, 1745-ben az egyházmegye papságának még több mint a fele idegen egyházmegyéből átvett pap volt. A veszprémi kispapnak jelentkezők kisebbségben voltak, de ez utóbbi csoportnak is csak harmada született a veszprémi egyházmegye területén. 1777-re a rendelkezésünkre álló adatok a fenti kép megváltozáról tudósítanak. Ekkor már csak a papság alig 5%-a volt átvett lelkipásztor, a veszprémi egyházmegyés papnak jelentkezők többsége pedig már születését tekintve is az egyházmegyéből származott. Természetesen a „katolikusabb” megyék jóval nagyobb arányban járultak hozzá ehhez a számhoz. Zala messze kiemelkedett e tekintetben, majdnem annyi papot adott egyházmegyéjének, mint Somogy, Veszprém és Fejér együttvéve. A papság pasztorációs tevékenységét is dicséri, hogy amíg 1745-ben bizonyíthatóan csak 6 klerikus származott Zala, 2-2 Veszprém és Fejér megyéből, Somogyot pedig egyetlen plébános képviselte, 1777-ben a papok közül 48 Zalában, 23 Somogybán, 18 Veszprém, 9 pedig Fejér megyében született. Érdekes, hogy ebben az adatsorban Vas 20, Sopron megye pedig 12 fővel képviselteti magát. Ez valószínűleg azzal magyarázható, hogy ekkor a győri püspökség plébániái már telítettek voltak, a papi 46 E személyes életutakhoz Pfeiffer (1987) passim. A szentgyörgyvári plébánia siralmas állapotához VÉL A/39/2 tóm. 4. 439-440. Az idegenből érkező papok sok hasonló példát szolgáltattak a győri egyházmegyében is, lásd Fazekas (1993) 105. 4'Acsády Ádám Helytartótanácshoz benyújtott kimutatása alapján. Petrák (1949) 20. és 86-89. A szerzetesek által vezetett Tihany, Zirc és Tűrje hiányzik Acsády kimutatásából, ezekkel együtt kaptuk a 89-es plébániaszámot. 48 Dravecz( 1764-11771]). 115
