Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a veszprémi egyházmegye történetéről - Dénesi Tamás: Katolikus megújulás a 18. századi veszprémi egyházmegyében
Dénesi Tamás helyszínén a megyéspüspöktől szinte mindenhol plébánosi jogot és sok filiát kaptak. Lelkipásztori munkájuk azonban jóval a plébánia és a leányegyházak határán túlra terjedt.33 A püspök által közvetlenül ellenőrizhető pasztorációhoz azonban a világi papság újjászervezésének feltételeit kellett megteremteni. A meglévő katolikus közösségek vallásosságának és felekezeti öntudatának megerősítése a papság feladata volt. Ez a papság szempontjából is fontos volt, hiszen e közösségekből születhetett meg az új papi nemzedék fiatal generációja. Továbbá azért is volt fontos, mert egy plébánia és egy plébános eltartása jelentős anyagi hozzájárulásra késztette a katolikus családokat. Az erős katolikus közösségek nagyobb anyagi ereje alapfeltétele volt a plébános eltartásának. A papság számának emelkedését pedig csak úgy lehetett várni, ha biztos megélhetést kínálnak a plébániai javadalmak. Legalább ennyire fontos volt azonban egy papnevelő intézet felállítása is, hiszen a Tridentinum egyik legfontosabb határozata szerint a papságot a püspökök által alapított és fenntartott egyházmegyei szemináriumokban kellett képezni.34 35 Szeminárium hiányában a veszprémi püspökök a 17. században Nagyszombatban taníttatták kispapjaikat. Ergelics Ferenc volt az első főpásztor, aki alapítványokat tett papnevelés céljából Nagyszombatban, majd Zágrábban. A nagyszombati Szent István Szemináriumban Bosnyák István püspök hozott létre alapítványt két kispap képzésére. Ugyanitt Mérey Mihály esztergomi kanonok jóvoltából is tanulhatott egy majdani veszprémi egyházmegyés pap.33 A Lippay György érsek által létrehozott generális szemináriumban, a nagyszombati Collegium Rubrorumban a veszprémi egyházmegyének kezdetben kettő, később öt helyet tartottak fenn.36 A kielégítő megoldást azonban csakis az egyházmegyei szeminárium alapítása jelenthette, ami 1711-ben létre is jött. Az alapító Volkra Ottó János püspök a Szent Anna Szemináriumot az általa Veszprémben letelepített piaristákra bízta. Három évenként 6-8 növendéket vettek fel, akik ideiglenesen a piaristák rendházában laktak. A szemináriumban csak egy piarista tanított, illetve időnként maga a püspök is oktatta a növendékeket. Hogy a paphiány 33 A szerzetesrendekről összefoglalóan, további irodalommal Dénesi (2006) 110-144. Lásd még Siptár Dániel e kötetben olvasható tanulmányát (Kolostoralapítások és szerzetesi lelkipásztorkodás a veszprémi egyházmegye török alól felszabadult részein, 69-102. old.). 34 A papnevelés reformjáról és annak megvalósulásáról Mihályfi (1896) 121-251., Bozsik (1910) 14-28., Bedy (1937) passim, Vanyó (1933) 41-47., Hets (1938) 37-41., Gárdonyi (2001) 93-100. A koraújkori papképzésről a Pázmáneum kapcsán kitűnő eligazítást ad Fazekas (2002) , különösen 11-14. és 63-102. 35 Mihályfi (1896) 235-236., Hanauer (1896) 7-8., Molnár et al. (1975) 28. és 31., Pfeiffer (1987) 19. 36 Hanauer (1896) 8. 112
