Családtörténeti kutatás határon innen és túl - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 20. (Veszprém, 2009)
MESZLÉNYI ZSOLT: Részletek a 18. századi gannai források komplex elemzéséből
elköltözéshez köthető - információt (pl. házépítéshez faanyag beszerzése, öröklés stb.) is találhatunk. Külön érdekesség az a szituáció, amikor a döbrönteiek elterelték a két falu határaként megjelölt Bitva patakot, természetesen a maguk javára. Mivel mindkét falu lakossága érintett a vitában, ezért olyan személyeket kellett az uradalmi jegyzőnek felkutatni az igazságos döntés meghozatalához, akik egykori gannaiként és döbrönteiként már más településen élnek. A meghívott tanúk neve és jelenlegi lakhelye mellett az elköltözés éve is szerepel, így sehol máshol nem fellelhető információt adva a mobilitásról. Bizalmas - és unikális földesúri iratokról lévén szó, ezek az adatok csak a MOL-ban kutathatók. A PROBLÉMÁKRÓL, NEHÉZSÉGEKRŐL Az első nehézség, amivel találkozhatunk az egyes különböző írásmódú, de hasonló hangzású nevek és így személyek, családok egyeztetése. Már az összeírásoknál is megfigyelhető, hogy a családnevek alakja függ az összeírást végző személy nemzetiségétől, nyelvtudásától is. Az 1756, 1757. és 1768. évi összeírások valószínűsíthetően magyar, míg az 177l-es német ajkú jegyzőtől származnak. 213 Ennek eldöntésében nagy szerepet játszott a magyar és német eredetű nevek írásmódja. A régebbi iratoknál a sváb neveket tájszólásban, szinte fonetikusan olvashatjuk a magyaros keresztnevek mellett: S/romár/Stromayer/ Ferencz, Geiszer/Kaiser/ György, Stanbauer/Steinbauer/ János, az 1771. éviben pedig a magyar vezetékneveknél látunk érdekes alakokat a latin keresztnevek után: Martinus Soni/Csonií, Josephus Suppany/ZsupánJ'. Ugyanez a probléma természetesen fennáll a tárgyalt időszak öt plébánosának és jó néhány adminisztrátorának esetében is, az alkalmanként bejegyzést végző környékbeli papokról (elsősorban ferences szerzetesekről) nem is beszélve. Néhány esetben megpróbálkoztak a dialektusban használt nevek írott alakjának kitalálásával, ami gyakran sikerült is, például MoiczingeriMeinzinger, Oninger.Aninger, Pran.Braun, Trinovics.Drinavics. Volt azonban arra is példa, hogy a teljesen különböző alakokat csak a ritka keresztnév és a házastárs segítségével lehetett azonosítani, például Kőivel Tamás és családja esetében a következő változatokkal találkoztam: Khebel, Keltel, Kelti, Khelvl. A pontos adatbevitelt nem segítette, hogy a három anyakönyvet (1771-1830) könyv formában összekötötték, s a levágott, vagy összeragasztott részeken olvashatatlanná váltak egyes adatok (dátumok, ritkábban nevek). Gyakran a tinta átütése, az egyes oszlopok felcserélése (a keresztelésiben a szülők és a 13 A mellékletben valamennyi összeírás névanyaga megtalálható.
