Családtörténeti kutatás határon innen és túl - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 20. (Veszprém, 2009)
MESZLÉNYI ZSOLT: Részletek a 18. századi gannai források komplex elemzéséből
keresztszülők esetében 1787. október 21. és 1789. december 17. között) vagy a plébános elírásai nehezítették a kutatást. Ez utóbbira csak néhány esetben tudok olyan példát hozni, ami teljes mértékben elírásnak mondható. Például az 1785. december 29-én született Pári János keresztanyjának Koller Katalin, keresztapjának Koller János van feltüntetve, mégis sokkal inkább Koller Józsefről lehet szó. Ugyanis az ekkor élő négy Koller Jánosból egyetlen felnőtt korú, de az ő felesége Erzsébet, sőt az apa, Pári Henrik eddigi összes gyermekének Koller József és felesége Katalin volt a keresztapja illetve keresztanyja. 214 A keresztnevek használatáról szükséges elmondani, hogy a kettős nevüek egyszer egyik, másszor pedig másik keresztnevüket használták. Példának okáért Kocher János György hol Jánosként, hol Györgyként jelenik meg, de zavaró, hogy van egy másik Kocher János is, így csak a feleségek alapján lehet megkülönböztetni őket. Korporics plébános különösen sokszor mossa egybe a Mária Anna, Anna Mária, Marianna neveket, de ezek a névkombinációk másoknál is többször fordulnak elő különböző alakokban: például Stenger Marianna, Máriaként és Annaként is, Drinavics Mária Anna, Annaként és Mariannaként is, Spacz Anna Mária szintén ugyanígy. Ebben az esetben a legtöbbször előforduló említésen szerepeltetem az adott személyt. A hiányzó adatok szintén megkeserítik a kutató életét, hiszen így egyes személyek életének meghatározó pontjai kimaradnak a családlapokról. Ennek kiküszöbölésére célszerű lesz a jövőben a szomszédos - azokon belül is inkább a túlnyomórészt sváb lakosságú - települések anyakönyveit is átvizsgálni. Leggyakrabban a házassági bejegyzések hiányoznak, aminek két fő oka van. Az első csoportba azok a párok sorolhatók, akik az anyakönyvezetés kezdete (1771 júniusa) előtt házasodtak össze, de később szülőkként, vagy keresztszülőkként jelennek meg mint házasok, ebben az esetben leginkább a már a korábbi összeírásokban is említett törzsökös gannai családnevekkel rendelkező házastársakra kell gondolnunk. A másik csoportot azok a párok alkotják, akik más településen kötöttek házasságot, s utána (hosszabb-rövidebb idő elteltével) költöztek Gannára. Melegh Attila megállapítását, miszerint általában a nők mennek a férj lakhelyére, de az esküvő leginkább a nő lakhelyén történik 215 Kovács Béla konkrét számokkal is megerősíti, miszerint a Bélapátfalván kötött esketésekkor a vőlegények 25%-a, míg a menyasszonyoknak 75%-a volt helyi lakos. 216 Gannáról mindkét esetben tudunk példát és ellenpéldát is mondani, de a részletesebb vizsgálat még hátra van. 214 Az ilyen összevonásokkal persze csínján kell bánni. Ellen kell állni annak a kísértésnek, ami a könnyebb útra csábítja a kutatót. A hitelességnek kell mindig a prioritási sorrend elején szerepelnie még akkor is, ha ez néha megakasztja a kutatást. 215 MELEGH 1997. 94. 216 KOVÁCS 1995. 91.
