Családtörténeti kutatás határon innen és túl - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 20. (Veszprém, 2009)
MÁRKUSNÉ VÖRÖS HAJNALKA: A Veszprém Megyei Levéltárban folyó családtörténeti kutatások tanulságai
nemesurak megmutatták neki a közös Archivumot is, kívülről. Benne kutatnia nem volt módjában. Az 1848-as törvények után, a polgári jogrend kialakulásával, a törvény előtti egyenlőség háttérbe szorította a leszármazást bizonyító iratok őrzésének fontosságát. A birtoklevelek fokozatosan értéküket vesztették, már nem a „birtoknak lelke s fő fegyvere", hanem teher, és így felesleges. Az elhanyagolt, gazdátlanul hagyott Berhidai Archívum egyedül Karácsony Gábor táblabíró, műkedvelő történésznek, a család távoli leszármazottjának köszönheti megmaradását, aki 1899-ben ezt az értékes (és mindmáig feldolgozatlan) iratanyagot levéltárba juttatta. Ebben az időben került közgyűjteménybe, elsősorban a Vármegyei Múzeum őrizetébe számos kisnemesi család szép, de haszontalannak tartott iratgyűjteménye, többek között a szentgyörgyi Horváth-, a Balaton-felvidéki Morocza-, a kertai Barabás-, a csöglei és alásonyi Barcza, a vámosi Saáry, a gelsei Bíró, a szentkirály szabadj ai Rosos, a kenései Csiker, a borszörcsöki Ugy, a széplaki Botka, a veszprémi Tumler család iratai. 72 A Bakonyi Múzeum vegyes történelmi iratgyűjtményének átadásával ma már levéltárunkban kutatható a szilasbalhási Losonczy és a küngösi-balhási Kenessey família családülési jegyzőkönyve, 73 és néhány nemesi község valamint a prédiális nemesek jogbiztosító iratai. 74 A Veszprém megyei főnemesi családok irathagyatékának nagyobb része a Magyar Országos Levéltárban van. A Veszprém megyei Levéltárban lévő töredékes, de nagyon értékes anyag iratmentések során az államosított épületekből, esetenként gyűjtőktől, vagy a rendőrségről került biztonságos őrizetbe. Rendezésük után ma már kutatható az Esterházy család szigligeti levéltárának 75 és a pápa-ugod-devecseri uradalmának 76 megmaradt iratai, a Zichy család palotai ágának 77 és nagyvázsonyi uradalmának 78 iratai, amelyből nem csupán a földesurak családi életéről, de jobbágyaik mindennapjairól, családi szerződéseiről, hagyatékairól is képet alkothatunk. Az 1940-es években újra a jogbiztosítás vagy kirekesztés kényszerű terhe alatt kutatták családok ezrei őseik származásának, vallási hovatartozásának igazolását, majd a II. világháború után, amikor családokat ugyan nem faji hovatartozás, de származásuk, hivatásuk, nemzetiségük miatt bélyegezték meg, internálták vagy telepítették ki már senkinek sem jutott eszébe, hogy családja történetét kutassa. A veszteségek ellenére mégis sikerült értékeket átmenteni az utókorra. A vagyonelkobzások és államosítások során került számos iratgyűjtemény VeML XIII. 8, 15, 25, 30, 39, 60-64, 37. VeML XIII. 35-36. VeML XV. 2. VeML XIII. 7. VeML XI. 602. VeML XIII. 33. VeML XI. 608.
