Családtörténeti kutatás határon innen és túl - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 20. (Veszprém, 2009)
BUDAY CSABA: Nemzetközi családtörténeti konferencia kicsit más szemszögből...
Miután nem volt, így egyértelművé vált, hogy két Pósa Jánosról van szó egyidoben, akik közül az egyiknek Bartza Zsuzsanna, a másiknak pedig Horváth Zsuzsanna a felesége. Tehát az egyik Pósa Jánosnak 1804-ben, a másiknak 1805-ben született Pósa Sándor nevű gyermeke. A két Pósa Sándor közül bármelyik feleségül vehette 1831-ben Cseh Juliannát. Ekkor az egyik 26 éves, a másik 27 éves volt. Az 1813-ben született Pósa Sándor elvileg szintén számításba jöhetne, de mint említettem, akkor ő még csupán 18 éves volt, ezért ugyan megvizsgáltuk ezt a lehetőséget is, de a másik két személynek erre sokkal nagyobb esélye volt. Annál is inkább, mivel az adatgyűjtés folyamán kiderült, hogy Cseh Julianna 1811. szeptember 7-én született, ezért kevéssé valószínű, hogy a nálánál 2 évvel fiatalabb Pósa Sándorhoz menjen feleségül, bár ilyenre is volt példa. Maradjunk is meg az említett két személy között. Bizony tovább kellett a halotti anyakönyvben kutakodni, míg meg nem találtuk a Pósa Sándorról szóló bejegyzést. Ekkor már feltüntették a házastársak nevét és állapotát is. így találtunk rá: 1817. április 6-i bejegyzéssel egy Pósa Sándorra, aki a halálakor 12 éves volt, és Pósa János gyermeke. Ez azt jelenti, hogy 1805-ben született és 1817-ben 12 évesen halt meg. így derült ki, hogy csak az 1804-ben született Pósa Sándor vehette 1831-ben feleségül Cseh Juliannát. Az ilyen és ehhez hasonló szituációk, mert azért akadtak bőven, azt mutatják, hogy az 1829 után keletkezett anyakönyvekben is találhatók a kutatást megnehezítő hiányos bejegyzések. Ami azonban előny, hogy ezekben az időkben mindig feltüntették például az esküvői tanúkat, születéskor a keresztszülőket, akik többnyire a család rokonai, ritkábban barátai, vagy esetleg a település elöljárói voltak. Ezek viszont fontos információk az esetleges oldalágak tisztázása, vagy a társadalmi kapcsolatokban történő eligazodás terén. Összességében minden probléma ellenére ez az időszak még a viszonylag jól kutatható, bár lényegesen több munkát és utánajárást igényel feldolgozása. III. AZ ANYAXÖNYWEZETÉS KEZDETÉTŐL 1829-IG TERJEDŐ IDŐSZAK KUTATÁSA Mint már a fenti időszakra is jellemző, ezt a kort is célszerű az egyházi anyakönyvekből rekonstruálni. Most szándékosan nem említem a különböző egyéb forráslehetőségeket, azokra majd külön fogok kitérni. Az egyházi anyakönyvezés kezdetétől 1829-ig igen vegyes képpel találkozunk. Ugyan az anyakönyvek vezetéséről már a hosszúra nyúlt tridenti zsinaton (1545-1564) döntöttek, de a végrehajtás, mint több más kérdésben, ami e zsinat keretében megszületett, nem azonos időpontban történt meg.
