Családtörténeti kutatás határon innen és túl - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 20. (Veszprém, 2009)

MESZLÉNYI ZSOLT: Részletek a 18. századi gannai források komplex elemzéséből

He&iépyi Zsolt RÉSZLETEK A 18. SZÁZADI G ANNÁI FORRÁSOK KOMPLEX ELEMZÉSÉBŐL A MOTIVÁCIÓRÓL A történészek, nyelvészek - általában a profi kutatók - hajlamosak a Tudományosság oltárán feláldozni a Személyességet. Az érzelem - némi önkontrollal - igenis pozitív kiegészítője lehet az értelemnek, nem gyengítve, hanem erősítve a szakmaiasságot. Sokan vannak olyanok, akiket a szárnyaló fantáziájuk irányított a múlt felé. Ódon városok utcáit koptatva, egykori csaták mezején sétálva, ősi barlangokat járva, várromok árnyékában jelennek meg lelki szemeik előtt elképzelt régi események, s így lettek lassacskán a történelem szerelmesei. Magam is közéjük tartozom. Ez az érzés hatványozottabban jelent meg bennem, amikor abban a faluban jártam, ahonnan édesanyám származik. Míg apai felmenőim Gyulafehérvártól Mosón megyéig jó pár helyen felbukkantak az elmúlt négyszáz év mozgalmas történelmében, addig az anyai ág bakonyi svábjai békésen gazdálkodtak Gannán, amit önszántukból csak a legközelebbi vásárig hagytak el. Ezen a helyen, ezekben a házakban, ezeken a földeken, ebben a temetőben sokkal sűrűbben van jelen a személyes múltam, mint bárhol máshol. Itt élt, itt járt, itt dolgozott sok-sok vérrokonom, így nem lehet meglepő, hogy minél többet akartam - és akarok - megtudni róluk. A múlt iránti kutakodás azonban nem ment olyan könnyen. A falu lakóinak 90 %-át vállalt német nemzetisége vagy anyanyelve miatt kitelepítették, elűzték lakhelyéről, így furcsa módon magam is csak a könyvekből és a padláson talált százéves gót betűs bibliából tudtam meg sváb származásom. Sosem felejtem el azt a pillanatot, amikor nagyapám a pajtában svábul beszélgetett a szomszéddal, ám amikor véletlenül rájuk nyitottam, abban a pillanatban átváltottak magyarra. A trauma túl mélyen rögzült, egész életében óvott attól, hogy ezzel a témával foglalkozzam. Nem maradt más hátra, mint a másik végén megfogni a történetet.