Családtörténeti kutatás határon innen és túl - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 20. (Veszprém, 2009)

IRÁNYI LÁSZLÓ: A kései feudális kor anyakönyvi kutatásainak tapasztalatai

mikrofilmolvasó használata ugyan egyszerű, de a szemet erősen rongálja, és 1— 2 óra olvasás után elfáradunk. Ezért maguk a levéltárosok is javasolják az anyakönyvi másolatok használatát. Ezekkel azonban az a baj, hogy vannak bennük hiányosságok, például az esztergának közül hiányzik az 183l-es, az 1862-es és az 1867-es év egy része, vagy az egész 1855-ös, 1857-es és 1868-as év. Gondot okoz az anyakönyvek hiányos vezetése is. Különösen ott probléma ez, ahol gyakran cserélődtek a plébánosok. Mivel Esztergár a ciszterciekhez tartozott, Zircről járt ki a plébános, és igen gyakran cserélgették az atyákat, az első száz évben 40 atya fordult meg a faluban! így nem csoda, hogy az anyakönyvezés erős hiányosságokat mutat. A példaként bemutatott Kitzberger család nem egy tagjának hiányzik a születési bejegyzése (pedig bizonyos, hogy a községben születtek). Hasonló a helyzet a házassági anyakönyvben, holott az is valószínűsíthető, ha mindkét fiatal és a tanúk is helybeliek, akkor az esküvő is helyben volt, vagy legalább Zircen, de az ottani anyakönyvben sincs nyoma például Kitzberger Tamás és Müller Mária esküvőjének. Az utolsó adalék az anyakönyvezés precízségéhez Rudits Dénes lelkész bejegyzése az 1802-es évhez, amely arról, szól, hogy amikor Franz József 1841-ben a keresztlevelét kérte, a bejegyzések hibásak és hiányosak voltak, ezért utólag 70-80 éves tanúk vallomásai alapján írták be őket. Ebből következnek az olyan pontatlanságok, hogy Kitzberger Katalin a házassági anyakönyv szerint 1826-ban 28 éves, a halotti anyakönyv szerint 1839-ben 38 éves (mindkettő megjegyzi, hogy Czverencz József feleségéről van szó, tehát nem lehet különböző a két személy), azaz vagy 1798-ban, vagy 1801-ben született, de a születési anyakönyvben egyik évnél sem szerepel, sőt a közeli években sem. így aztán a családfa összeállítása ezekből a lyukas adatokból egy izgalmas kirakóvá válik, amelynek azonban maradnak bizonytalan, vagy ismeretlen pontjai. AZ ANYAKÖNYVEK FELDOLGOZÁSÁRÓL A kutatás nagyon időigényes feladat. Aki a saját családját keresi, annak a másik faluba költözéseket is követni kell, ha van rá utalás, ha nincs. Csak a jó szerencse segíthet, hogy újra meglelje az elveszített fonalat. Sok-sok ezer oldalt át kell lapozni, míg elkészül a munkával. Aki pedig egy település családjait akarja feldolgozni, mint én, annak elég a helyi anyakönyvet feldolgoznia, de ez iszonyú mennyiségű adatot jelent, ami még több idővel jár, mint a saját ősök keresése. Nagyesztergár kapcsán az első 100 év - erősen hiányos - adatait feldolgozva több mint 4000 születési, 2000 halotti, és 500 házassági bejegyzést jegyzeteltem ki. Kiegészítésként még megnéztem a szomszédos községek házassági anyakönyveit is, ami újabb 50-60 cédulát eredményezett, de teljesebbé tette a képet, azzal, hogy kik házasodtak el a faluból. Egy cédula