Családtörténeti kutatás határon innen és túl - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 20. (Veszprém, 2009)

TÓTH G. PÉTER: A magyarországi boszorkányperek, mint a családtörténeti kutatások lehetséges forrásai

Vörös Ilonának két gyerekéről tudjuk, hogy megélte a felnőtt kort. Lánya Vörös Zsuzsa szintén Pakson élt és egy Kecske Ferkó nevezetű, valószínűleg koldus vagy zsellér férfihoz ment feleségül. Vörös Ilona fia, Vörös István, aki a bonyhádi Kolos Gergely lányát vette el, korábban Mohay János paksi telkes jobbágynál lakott, és mint zsellér dolgozott. Innen Bonyhádra került és az események jegyzőkönyvezése idején is ott lakott. Vörös Ilona miután első férje meghalt újból házasságot kötött. Második ura a paksi Páli Péter lett. Páli ugyancsak szerepel az 1720-as összeírásokban. Négy ökörrel, tíz kétéves növendék marhával, három méhkassal a kevésbé jómódú jobbágyok közé tartozott. Három akó borhoz elég szőlője, tíz pozsonyi mérő búzája és hat pozsonyi mérő egyéb gabonája termett az 1720-as évi vagyoni összeírás szerint. Páli Péternek előző házasságából már volt egy fia, Páli János, aki 1741-ben 40 évesnek mondta magát. A mostohafiú a paksi Végh István leányát vette feleségül. Azonban főhősünknek, Vörös Ilonának, második házassága is a férj halálával végződött. Mostohafiának rokonsága nem nagyon fogadta be a most már kétszeresen is özvegy és idős asszonyt. Mindennapjai szűkösen teltek, vagy ahogy ő mondta: „házankéntjárván, s kérvén életem táplálására való szükségeseket". Koldulásból és házalásból tartotta fenn magát. Örökség tehát nem maradt. Életútjának kritikus pillanatában, vagyis konkrétan a per idején, Pakson élt. Ebben a kritikus pontban 1741-ben Csiszér György és Németh Péter vármegyei esküdtek Perczel József alispán megbízásából Paksra érkeztek és Vörös Ilona életéről és boszorkányos cselekedeteiről kezdték faggatni a paksiakat. Kizárólag ebből a tanúvallomásból is kibontható, mint egy zárványból egy-egy személy jelesül egy mindennapi, de mondhatjuk akár egy 18. századi hétköznapi ember kapcsolathálója, viselkedési genealógiája. (Lásd a mellékelt ábrát!) Vörös Ilona személyes kapcsolathálója igen összetett. Összetettségéből fakadóan számos konfliktus lehetőségét is hordozta. Vegyük számba ezeket a viszonyokat. Közvetlen rokonai közül csak lánya és annak családja élt vele egy faluban. Öccse a szomszédos Patajon, fia először Pakson majd Bonyhádon élt. Második férjének rokonai ugyancsak Pakson éltek, de amint a mondtam ez Vörös Ilona számára egyáltalán nem jelentett egzisztenciális biztonságot. A fizikai távolságok mentális térképe tehát megrajzolható a perekből. Ahhoz, hogy meghatározzuk milyen lehetett a szomszédokhoz vagy Paks más lakóihoz való viszonya, a közvetlen hozzátartozók vallomásain túl a többi tanú szövegét is figyelembe kell vennünk. Ezekben olvashatunk a munkavállalók (zsellérek, alkalmi munkások) és a munkaadók (gazdák, uradalmi provizorok) konfliktusairól, vagyis egy mikroközösség hierarchikus rendszeréről. Másik esetben a korosztályok közötti konfliktusokról olvashatunk. Például egy plasztikusan jellemzett szituációt: egy fiatal gyerekkel bíró házasasszony (Vote Zsuzsa) és egy öreg, kétszeresen is özvegyasszony (Vörös Ilona) nemzedékek és szerepek közötti konfliktusáról, amikor a gyerekeik és unokáik utcai összeveszéséből és verekedéséből, amelybe a