Lovas község története. Egy Balaton-felvidéki falu múltja és jelene - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 16. (Veszprém, 2001)
szeg, Nova) és 71 falut vagy falurészt mondhatott magáénak a Dunántúl hét vármegyéjében. A nagyrészt az egyházmegye területén fekvő birtokokat a püspök várnagyai és uradalmi tisztjei (officialisai) segítségével igazgatta. 77 . A veszprémi püspök és káptalan mint egyházi nagybirtokosok, egyházkormányzók, a vármegyék és az ország politikai tényezői alapvetően meghatározták a dunántúli régió életét. 2. MINDENNAPI ÉLET A KÖZÉPKORI FALUBAN A középkori falu világát csak analógiák alapján idézhetjük fel. Szabó István számításai szerint a XV. századi magyar falvakban kevés ember élt. Az általa feldolgozott 1886 falu 41 %-ában 10 alatt, 43,5 %-ában 11-30 között mozgott a háztartások száma. Lovason sem lehetett több egy-két tucat háznál. Az Árpád-korban földbe mélyített, kemencével ellátott ún. gödörházban (putriban) laktak, amelynek alja kb. 1 méter mélyen nyúlott a földbe. A négyszögletes, kb. 3,5 x 3m alapterületű gödör fölött két ágasfa, szarufa és rudak tartották a nád- vagy szalmatetőt. Sem a lakóház, sem a benne elhelyezett kemence, gabonásvermek megépítése nem kívánt különösebb szakért elmet. A putrihoz hasonló szerkezetű, vízlevezető árkokkal kerített istálló tartozott. A kert ekkoriban a határban a haszonnövények (vetemények, szőlő) számára az állatok elől lekerített hely volt. 78 A gödörlakást a középkor végére a föld színén épített, rendszerint három osztatú (kemencés szobából, konyhából, kamrából álló), szabad tüzelésű házak váltották fel. A kemencével fűtött, két ablakos lakószoba az utcára nézett. A közösségi élet központja a konyha volt, ahol a család egy része aludt - a férfiak közül egy az istállóban az állatokkal hált. 79 A helyi adottságokat figyelembe véve, a házak kőből vagy agyagból (paticsfalból) is készülhettek. A lovasi leletek is paticsfalu építményeket feltételeznek, bár az újabb kutatások rámutattak arra, hogy a középkor végén a Balaton környékén sok ház kőből épült. 80 A házakban általában kiscsaládok éltek, de előfordulhatott a nagycsaládos együttlakás is. A XIV-XV. században megszilárdult a telekszerkezet, ami azt jelentette, hogy a falu bel- és külterülete elkülönült egymástól. A jobbágyok a falu utcájáról benyúló beltelken építették fel házaikat, az udvart, a beltelekhez csatlakozó kertet és gyümölcsöst elkerítették, hogy megvédjék az állatok kártételétől. A beltelekhez megfelelő nagyságú szántó, rét és kaszáló tartozott, melyet a falu vezetői - a bíróval az élen - időről időre kiosztottak használat céljára. Az erdőt, legelőt és a Balatont a földesúrral (földesurakkal) közösen használták. A szőlőt családonként, egyénileg művelhették. Uo. Az urbáriumot feldolgozta HOLUB József: Egy dunántúli egyházi nagybirtok élete a középkor végén. = Pannónia 7 /1941-1942. 269-307. Különlenyomatként: Pécs, 1943. 78 GYÖRFFY György: István király és műve. Bp., 1977. 406-407. 79 DÁVID Zoltán: Az 1598. évi házösszeírás. KSH Levéltára, Bp., 2001. 10. 80 DÁVID Zoltán: Az 1598. évi házösszeírás. KSH Levéltára, Bp., 2001. 10.
