Lovas község története. Egy Balaton-felvidéki falu múltja és jelene - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 16. (Veszprém, 2001)

A faluban két jégverem volt. Egyik a kocsmánál, amit fizetségért töltöttek fel, a másik pedig a falué volt a Diósvölgyben, aminek a jéggel való megtöltése közmunkával történt. Amikor a Balaton megfelelően befagyott, meghirdették a jégvágást. Ezt a gyalogmunkát végzők csinálták csapatban. A 25-30 centi vastag jégtakaróból másfél-két méter hosszúságú. 40-50 centi szélességű jégtáblákat vágtak ki. amit csáklya segítségével négyen tudtak kiemelni. Ekkorra már megjelentek a fogatosok, ugyanis a jeget nagyon gyorsan kellett a kocsira felrakni, nehogy a Balaton jégtakarói álioz fagyjon. A kocsikra rakott jégtáblákat a két-három méter mély jégveremhez szállították. Ennek földből kiemelkedő, kúp alakú felső részét náddal borították, míg belül szalmával bélelték ki. Újratöltéskor minden esztendőben gondosan kitakarították, a kijavítandókat pedig elvégezték. A nád és a szalma különösen jól szigetelt, így akár késő őszig megmaradhatott a veremben a fel nem használt jégmennyiség. A fogatosokat a veremnél újabb gyalogmunkások várták, akik a jégtáblákat összezúzták, a verembe tömték, megsózták. Addig tartott ez a művelet, amíg a verem megtelt. A zökkenőmentes munka lebonyolítása érdekében egy személy létrán lement a verem aljába és itt az összezúzott jeget gondosan elterítette. Amikor a vermet megtöltötték, ajtaját lakattal bezárták és nádlapokkal is betakarták. Az állatok kihajtása előtt került sor a lege/ő megtisztítására. Összeszedték ilyenkor a tüskét, azaz kiirtották a felnövekvő bokrokat, hogy az állatok legelését ne akadályozza. Ali. világháború előtt a tűzoltás és a tűzügyelet a tűzoltók feladata volt. A tűzoltói munkában minden 21. életévét betöltött legény részt vett. Bácsi Imre volt a trombitásuk, ő jelezte a tűzeseteket is. A háború után viszont tűzügyeletet tartottak. Minden házból naponta egy személynek estétől reggelig tűzőrséget kellett tartani. Házanként mentek sorba, senki nem vonhatta ki magát e kötelezettség alól. A közmunkán túl a faluközösségnek fizetett alkalmazottai, is voltak. A két világháború között, majd utána is tartottak éjjeli őröket. Fizetésüket valójában a háztulajdonosok adták össze negyedévenként. A kisbíró dobszóval jelezte a fizetés napját, amit az elöljáróság határozott meg. Az éjjeliőrök legfontosabb feladata a falu többszöri éjszakai körüljárása, figyelve minden gyanús neszre, mozgásra. Besötétedéstől virradatig, amíg világos nem lett, tartott a szolgálatuk. A korai időkre visszatekintő foglalkozás volt az övéké, ami a közösség jó működésének jele és egyik biztosítéka is volt. A község fizetett alkalmazottai voltak még a kisbíró, a bába és a harangozó, akit felekezetenként tartottak. A mezőőröket pedig a földtulajdonosok alkalmazták. A falunak konvenciósai ugyancsak voltak, a községi kanász és a gulyás vagy tehenes, akik az állattartó gazdák jószágait őrizték, gondozták kora tavasztól őszig, a téli behajtás idejéig. Az ő feladatuk közé tartozott az apaállatok gondozása is. A pásztorfogadás ideje Szent György napja volt. Munkájukért a pásztorok meghatározott bért, fejadagot és lakást kaptak. A pásztorház ma is megvan, az Ady Endre utcában. Egy konyhából és két szobából állt, itt lakott a kanász és a tehenes. A pásztorok bérét egészítették ki karácsony vigíliáján, újévkor, húsvétikor különféle naturáliákkal azok, akiknek kijáró állataik voltak. Alkalmazó és alkalmazott köl-