Lovas község története. Egy Balaton-felvidéki falu múltja és jelene - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 16. (Veszprém, 2001)

csönös megelégedettségét jelentette, ha több esztendeig maradt valaki ugyanannak a közösségnek az alkalmazásában. Ha valakit kártételen, tolvajláson értek, akkor mennie kellett, a szerződött idő lejártát sem várták meg ilyenkor. A hegyközség fogadta fel a szőlőpásztorokat, csőszöket, akik tolvajoktól és a madarak kártevésétől óvták a termést. Lovas népéletét, mint a közelebb és távolabb lévő más falvaké is, sajátosságokkal, valamint egyezőségekkel egyaránt jellemzik. A teljes műveltség részleteinek feltárására lenne szükség ahhoz, hogy megállapítható legyen ezeknek az aránya. Sajnálatos tény, hogy lassan kihull ezekből a közösségekből életkoránál fogva az a nemzedék, amelynek tagjai még a hagyományosnak mondható paraszti társadalomban élték le életük jelentős részét. Az ő ismereteik, visszaemlékezéseik és emlékeik ma még forrásként felhasználhatók, de egyre jobban elapadóban ez a forrás. A néprajzkutató ezt rendszeresen és egyre gyakrabban tapasztalja, szembesülve azzal a ténnyel, hogy a recens adatok feltárásához alig találni adatszolgáltatót. Ezért különösen értékesek azok az emlékek, amelyek a beszélgetések során felszínre kerülnek és segítenek egy eltűnt világ, egy múlté lett életforma rekonstruálásában. Ezért a segítségért mondok köszönetet Simon Lászlóné Fejes Juliannának, Simon Lászlónak, akiktől különösen sok segítséget kaptam, akiknek önzetlenségét minden alkalommal megtapasztalhattam. Köszönetet mondok továbbá Dienes Károlyné Csete Irmának, Nemes Miklósné Szabó Vilmának, valamint Vitéz Pintér Kornélnak.