Lovas község története. Egy Balaton-felvidéki falu múltja és jelene - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 16. (Veszprém, 2001)

A két világháború között azután bognármunkával Alsóőrsre Inotai Józsefhez vagy Felsőőrsre Farkas Györgyhöz fordullak. Ácsmester szintén Alsóőrsön dolgozott, Bakai István. Borbélymester kettő is működött Alsóőrsön, Beredi Rezső és Altmár Vendel. A lovasiak Altmár Vendellel álltak kapcsolatban. Hetente kétszer borotválta meg a gazdaembereket, havonta pedig hajat is nyírt. Nem kellett őt üzletében felkeresni, mivel Lovason házhoz ment. Hajnali három órakor már megérkezett és megkezdte a munkát. A lehetősek ezért a szolgáltatásért évente 50 liter mustot fizettek neki, amit mindig szüret után szedett össze. Azon mesteremberek közé tartozott, akik természetbeni juttatásért dolgozunk. Amikor váratlanul öngyilkos lett, a lovasiak borbély nélkül maradtak. Az időseknek gondot okozott a borotválkozás. Ekkor Simon László vállalta cl a borotválásukat, hetente egy alkalommal. A íáluban és a kornyéken egyaránt legnagyobb számban cipészek dolgoztak. Lovason ketten is működtek, Sáfár Sándor, aki Budapesten tanulta meg a szakmát, házasság révén került a faluba és Schoffhauser Benő. Ők cipőt, csizmát egyaránt készítettek, igényes, precíz munkát végezve. A szomszéd falvakból is voltak megrendeléseik, pedig ott ugyancsak működtek cipészek. Alsóőrsön Gáspár Imre. akinek apja is cipész volt, valamint Stumf Pál, Tóüi István, Paloznakon Antal Lajos, Csopakon Horányi Gyula, Barabarits István, Stremer Károly, majd Szelle Mihály. Sáfár Sándor mindig gyalogosan járt Füredre bevásárolni, majd haza felé tartva minden falu kocsmájába betért és minden alkalommal két deci bort ivott meg. A Kreinhoffer nevezetű kőművesmester Székesfehérvárról jött, a faluban lakást bérelt. Egyébként alsóőrsi kőművessel, Számiéi Antallal dolgoztattak az egész környéken. Előfordult, hogy a paloznaki Klopp Lajossal is végeztettek kőműves munkát. A II. világháború után még egy kőműves került Alsóőrsre, a zirci Lebling Ernő. Kovácsmester a két világháború között Lovason Madarász János, Alsóőrsön Róka Lajos és Mészáros Géza, Paloznakon pedig Nagy Ferenc volt. Kádármester egy volt a három faluban (Lovas, Alsóőrs, Paloznak), a Lovason élő Bóka János. Kőfaragó pedig Alsóőrsön volt csak, Fehéri Sándor. Pékmester ugyancsak egy működött. Alsóőrsön Albrecht Sándor. Kenyeret, kiflit, zsemlét egyaránt sütött, amit lovas kocsival hordott szét Lovasra, Paloznakra, Csopakra. Ezen kívül külön napi megrendeléseket is kapott péksüteményre, amelyet az inas hátikosárba téve kerékpáron vitt el a megrendelőkhöz. Amennyiben több péksüteménnyel indult el, akkor a tehetősebbnek számító házakhoz még betért, eladni a felesleget. A ruházati ipart a férfiszabók és a varrónők képviseltek. Alsóőrsön Lőrincze Imre és Soós Sándor, Csopakon Nagy Gyula, Arácson pedig Sulyok István volt a szabó, akik a környék megrendeléseinek eleget tettek, sőt, még vásározásra is dolgoztak. Különösen keresettek voltak a csopaki Nagy Gyulának a munkái. A szabóval nemcsak varrattak, hanem vasaltattak is. Akik élesre akarták nadrágjukat vasaltatni, azok szabómesterhez fordultak. Varrónő a két világháború között is dolgozott Lovason, Madarász Margit, aki Budapesten tanulta meg a szakmát és figyelemmel kísérte a mindenkori divatot. A II. világháborút követően még két varrónő kezdte meg itt működését; a Felsőőrsről származó Borbély Imréné és a lovasi Sü-