Lovas község története. Egy Balaton-felvidéki falu múltja és jelene - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 16. (Veszprém, 2001)

megi Istvánné. Kívülük nem hivatásos varrónők is tevékenykedtek, megrendelést is kaptak, de csak egyszerűbb munkákra. Nekik gyakran terménnyel, sokszor gyümölccsel egyenlítették ki a munkáért járó díjazást. A tanult varrónőknek pénzzel fizettek.

45 Az I. világháború előtt szeszfőzdéje is volt a falunak, a Leb-féle malom alatt. Ez a háború után megszűnt. Ettől kezdve a csopaki, az alsóőrsi vagy a felsőőrsi szeszfőzdéket keresték fel. Közülük legkeresettebb, legjobb pálinkát főző a csopaki főzde volt. A XVIII. század végén a lovasi Séd még négy malmot hajtott, amelyeknek száma a XIX. század elejére háromra csökkent.

46 A két világháború között Léb Gyulának, Kocsis Györgynek, Harn Gyulának és Boda Istvánnak voltak itt malmai. A Boda-malom korábban Kitter-malom volt. Paloznakon Kollik József tulajdonában volt a malom. Ő és Harn molnármester eljártak távolabbra összeszedni az őrletni valót, majd visszaszállították a gazdáknak. Természetesen ezért a csuvározásért külön díjazással tartoztak azok, akik igénybe vették a szolgáltatást. A többi malomba maguk a gazdák vitték az őrletni valót és szállították haza onnan a lisztet. A faluban nem volt nádazó, de még a környező községekben sem akadt. A szomszédban Huszár Károly és Guaüi (Gatt) Imre, Csopakon pedig Kovács Kálmán és Jani Károly végezték ezt a munkát. Lovason az ezermester Bácsi Károly, vagy a hasonlóan különösen ügyes kezű Simon László vállalták el a nádazást és végezték el hiánytalanul. Az iparosok és a gazdák között a kapcsolat valóságosan a munkakapcsolatra korlátozódott, bizonyos szakmunkák megrendelésére és az értük járó ellenérték megtérítésére. Ezeknek az iparosoknak döntő többsége már nem parasztiparos volt, hanem mesterségéből megélő személy. A szőlőbirtok - amennyiben volt - csupán kiegészítő jövedelmet jelentett számukra. Talán vállalkozó gazdaembernek is lehetne nevezni a fuvarosokat. Az áruszállítással és egyáltalán a szállítással kapcsolatos igények nyomán alakult ki tevékenységük. Közülük némelyeknek nemcsak jövedelme kiegészítését jelentette ez a munka, hanem fő megélhetési forrássá lett számukra. Sajátos szakosodást jelentett a fuvarozás, amely általában egész Európában a szegényebb rétegek feladataként indult, de amelynek révén tekintélyes vagyont ugyancsak összegyűjthettek ezek a rátermett egyének, akik éppen mozgékonyságukkal, élénkebb észjárásukkal emelkedhettek ki a szegénységből. Lovason Sándor Antal élt pusztán szállításból. Kőbányákból fuvarozta a követ, amit uszályon az alsó partra szállítottak el. Az uszályig való eljutásig volt szükség a szekeresek munkájára. Lovas is az egész magyar nyelvterülettel megegyezően ugyancsak igénybe vette a vándoriparosok tevékenységét, akik jellegzetes alakjai voltak az I. világháborút megelőző, valamint az 1940-es évek falusi társadalmának. A falubelieknek dol45 Az iparosokra vonatkozó helyi adatok adatközlésekből származnak. A környék iparíízőinek adatai egy 1940-ben megjelent munkából valók: TÓTH Lajos-SÁGI Ernő Miklós (szerk.) Balatoni könyv és balatoni címtár. Bp. 1940.228-243. 46 KOVACSICS Józseí-ILA Bálint: Veszprém megye helytörténeti lexikona II. Bp. 1988. 277.