Lovas község története. Egy Balaton-felvidéki falu múltja és jelene - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 16. (Veszprém, 2001)

A termékcserében a gyümölcs sajátos helyet foglalt el. A termelés nagysága jelentette a kereskedés feltételét, amelynek céljával a füredi, esetleg az almádi piacokat keresték fel, ezek azonban jelentőségükben elenyészőnek mondhatók a veszprémi piaccal szemben. Kiemelkedő jelentőségű volt a zöldség és gyümölcs értékesítése szempontjából a pénteki veszprémi piacnap, bár a keddieket is látogatták. A veszprémi piac egy nagyobb körzet falucsoportját szolgálta ki, ahol a bakonyi és a Balaton-felvidéki települések árusai, a Séd-menti kertészkedő közösségek és a Mezőföld árutermelő lakossága egyaránt megjelent. Ez váltotta ki nagy népszerűségét. Itt nemcsak eladni, hanem vásárolni is lehetett, hisz nemcsak élelmiszerből, hanem háziipari, kézműves ipari termékekből is figyelemreméltó volt választéka. Kiváló lehetőséget nyújtottak ezek az alkalmak a hiánycikkek beszerzésére.

28 A gyümölcstermesztés táji eloszlása, a különböző fajták, tájfajták, valamint a vegetáció időbeli eltolódása (a Balaton-felvidéken hamarább érett a gyümölcs kedvező szubmediterrán éghajlata miatt!) tette keresetté a Balaton-felvidék, így Lovas gyümölcstermését is a városiak, továbbá a bakonyi települések számára. Veszprémben két piactér is volt. Az egyik az asszonypiac, a kisebb, jelentéktelenebb a mai Óváros téren, a nagyobb, jelentősebb pedig a Hotel helyén. Aki árult, helypénzt fizetett, amit már a Füredi úton szedtek. Az árut csak ennek kifizetése után vihették tovább. Az árusításra kerülő termékeket elsősorban gyümölcs, döntően cseresznye, alma, körte, szilva, valamint dió alkotta. Egy-egy szőlőben berkenyefa is előfordult, aminek gyümölcséből ugyancsak vittek a piacra. Gyógyszerként árulták és használták, kiváló ellenszere volt a hasmenésnek. Ez az eladásra szánt gyümölcsmennyiség a felesleget jelentette az ízes, elálló fajtákból. A különböző, eltérő érési idejű gyümölcsfélék tulajdonképpen tavasztól őszig, cseresznyeéréstől szőlőérésig folyamatosan biztosította az árusítást és a bevételt. Piacra többnyire lovaskocsival mentek úgy, hogy ketten-hárman összefogtak és felváltva fuvarozták Veszprémbe az árut. A gyümölcsöt vékákba téve helyezték el szalma közé a kocsin, nehogy megtörjön. A piacra vitel előtt kiválogatták a termést és csak a legszebbjét adták el, a többit a háztartásban felhasználták. Aki egyáltalán nem rendelkezett szállító járművel, termékfelesleggel viszont igen, az fuvarosának általában ledolgozással egyenlítette ki tartozását, szükség esetén szőlőt kötözött érte. Előfordult azonban a fuvarnak pénzben való megtérítése is. amikor kosarak után fizettek egy meghatározott összeget. Amikor viszont kevés volt az árulni való, akkor egy-egy vékát az asszonyok fejükre vettek, gyalogosan elmentek az alsóőrsi állomásig, ahol vonatra szállva mentek Veszprémbe a piaci napokon. A gyümölcsön kívül zöldségfélékkel is piacoztak. Jelentősebb mennyiségben hüvelyeseket, káposztát és salátát termesztettek. A korai salátát, korai borsót szánták eladásra, amelyek iránt nagy volt a kereslet. E két termelvénnyel a korai gyümölcsöket is megelőzték. Nyár elején azután paradicsomot is árultak. Elmondható, hogy az árusításra kerülő zöldség és gyümölcs felesleg kiegészítette egymást, folyamatosságot és állandó bevételt biztosítva. 28 LACKOVITS Emőke-LUKÁCS László: Vásárok és az árucsere néprajza Közép-Dunántúlon. Székesfehérvár, 1986. 26.