Lovas község története. Egy Balaton-felvidéki falu múltja és jelene - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 16. (Veszprém, 2001)
Balatonfüreden minden esztendőben január 14-én. április 15-én, július 11-én és szeptember 11-én tartották a vásárokat, többnyire szerdai napokon. A lovasiak ezekből általában háromra jártak: a januárira, az áprilisira és a szeptemberire, vagy utóbbi helyett a júliusira. A fiatalok többnyire gyalog mentek a vásárba. Nemcsak a Balaton-felvidék, hanem a Bakony és a Somló környékének falvai egyaránt felkeresték ezeket a vásárokat. A helybelieket nem, azonban a más faluból érkezőket meghatározott nagyságú helypénz megfizetésére kötelezték, ha árusítottak valamit. A vásár egyébként szabályozottan, meghatározott rend szerint zajlott le. Az árusok előre megállapított rendben foglalhattak helyet, az árusítandó különféle termékeket meghatározott területen helyezhették el. Mindezeket Zala, majd Veszprém vármegye 1950-ig szabályrendeletekben határozta meg, melyet minden érdekellnek be kellett tartania. Tavaszi és nyári időszakban a vásár reggel hat órától este hét óráig, míg őszi és teli időszakban reggel hét órától délután öt óráig tartott: részben a református templom mögötti vásárdombon, a kopár Méhmalatón az állatvásár, részben pedig a Kossuth utcában a vendéglőig, valamint az Óvoda utcában a kirakodóvásár. Az állatvásár helyét nemcsak bekerítették, hanem egy méter magas vaskorlátokkal három részre osztották a lovak, a szarvasmarhák és a sertések számára. Az állatvásár bejáratánál álló cédulaházban győződött meg az állatorvos a vásárra hajtott állatok egészséges voltáról és itt fizették ki az eladni szándékozók a kisbírónak nyugta ellenében a helypénzt is. Utóbbi kiállításának kötelezettségét ugyancsak vármegyei szabályrendelet írta elő, bár nagyságát a községi önkormányzat szabta 22 meg. Az állatvásár helyszíne mögött álltak a pecsenyés sátrak, itt működölt a lacikonyha, amelynek a helyét szintén szabályrendelet határozta meg. A vásároknak elmaradhatatlan velejárója volt mindig a pecsenye és a bor árusítása. Sült hurkát, kolbászt szintén árullak ezekben a sátrakban. A húst és a töltelékárut a vásár- alkalmára ide érkezett hentesek, kocsmárosok készítették el. A vásározók nagy kedvvel keresték fel ezeket a sátrakat, különösen egy-egy jó, eredményes üzlet után. 23 A füredi vásárok gerincét az állatvásárok alkották. Tehenet, tinót, ökröt és disznót itt lehetett eladni, beszerezni. Somogyból is szívesen felkeresték ezeket az állatvásárokat, mert az itt árult ökrök edzettebbek voltak. A korláton kívül kecskét és birkát ugyancsak árultak, bár ezek a disznóvásáron is helyet kaptak. Az üzlet általában megfelelő mérlegelés után jött csak létre, előzetes tájékozódással, amit azután az áldomás követett. Az állatvásár mellet fontosnak mondhatók az itteni terményvásárok is. Különös érdeklődésre tartott számot a kirakodóvásár, amelynek területén az azonos árucikkeket árulók számára kijelölték a helyet és megállapították a sorrendet. Ez az 1920-as. évektől az 1940-es évekkel bezárólag a következőképpen nézett ki. " : S. LACKOVITS Emőke: Életmód, hagyományos népi kultúra Füreden. In: LICHTNECKERT András (szerk.): Balatonfüred és Balatonarács története. Veszprém, 1999. 342-343. DANKO Imre: A lacikonyha. In: DANKO Imre: Opuscula Lthnographica. Válogatott tanulmányok. Debrecen, 1977.416-428.
