Lovas község története. Egy Balaton-felvidéki falu múltja és jelene - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 16. (Veszprém, 2001)

I. Kalaposok, szűcsök, szabók, csizmadiák, cipészek. II. Röfösök, gyolcsosok, rövidánisok, földön árulók. III. Bábosok, fésűsök, bádogosok lakatosok, rézművesek, szitások, könyvárusok. IV. Famunkások, asztalosok, bognárok, kádárok, esztergályosok. V. Tarisznyások, szíjgyártók, kötelesek. VI. Edényesek. A kirakodó vásárokon kizárólag vásárlási céllal jelentek meg. Itt lehetett hozzájutni a gazdaságban, a háztartásban és a ruházatban szükséges holmikhoz. Sokan szerezték be itt mind a felsőruhákat, mind a lábbelit. A rőfös sátrakban pedig mindenféle méterárut megkaphattak, amiből a család számára az asszonyok megvarrhatták a szükséges ruhadarabokat. Itt mindenféle rövidárut is megvásárolhattak. Ezeket az árusokat vacakosoknak is mondták, mert apró csecse-becsét is lehetett kapni náluk. A cipész (Zámbó). a ruhakereskedő (Szigetvári) es a sapkás (Borbély) Veszprémből érkeztek. Kívülük Székesfehérvárról és Budapestről ugyancsak jöttek kész ruhákat áruló személyek. A csizmadiák többnyire Nagyvázsonyből, Szentgálról, a fazekasok Nemesleányfaluból, Tapolcáról, Sümegről, Veszprémből, Kapolcsról. a kékfestő Veszprémből, a késesek ugyancsak Veszprémből, az asztalosok pedig jobbára Szentkirályszabadjáről érkeztek. Ugyanakkor a helybéli mesterek sem maradtak el portékájukkal. A tehetősebb gazdák a felsőruhákat azonban nem a füredi vásárban, hanem Veszprémben közvetlenül a mestertől vagy a kereskedőtől vásárolták meg. így a lábbelit a leghíresebb cipésztől, Zámbótól, a felső ruhákat, kabátot pedig Szigetváritól és Lantostól. Állatvásárlási céllal Lovasról nagyritkán a zirci vásárt is felkeresték, de ez elenyésző számban fordult csak elő. Szívesen mentek viszont Somogyba állatért. Lovat, tehenet egyaránt vásároltak itt, mert olcsóbban hozzá lehetett jutni. A tihanyiszántódi komppal pedig oda-vissza megjárták az utat. Általában Szántódra, Boglárra. Kőröshegyre, Lellére, Karádra, Tabra, Lengyeltótiba, Marcaliba jártak.

24 Különösen kedveltek voltak a karádi hetivásárok, ahol olcsón vehettek malacot, amit azután felhizlalva eladhattak. Ez különösen a II. világháború után vált rendszeres gyakorlattá. A lovasiak a veszprémi vásárokat is szívesen felkeresték, hisz piacának ugyancsak elmaradhatatlan résztvevői voltak. A XIX. század második felében évente hét alkalommal is tartottak Veszprémben vásárt, ahol az állatokon kívül főleg gabonát árultak. A környék itt szerezhette be legjobban gabonaszükségletét. A XX. század elején minden hónap első hétfőjén tartották Veszprémben, az Almádi úton az állatvásárt (ugyanitt minden hétfőn disznópiac volt), a Pápai úton pedig a kirakodóvásárt. Ezeknél azonban sokkal keresettebbek voltak a pénteki hetivásárok. Legtöbben ezeket látogatták. A két világháború között a veszprémi országos és hetivásárokon a rőfösök, szabók, kékfestők, cipészek, csizmadiák, sapkások, kalaposok, kucsmások. 21 S. LACKOVITS Emőke: A Balaton szerepe a paraszti árucserében. In: SZABDFALVI József-VIGA Gyula (szerk). Árucsere és migráció. Miskolc, 1986. 165.