Lovas község története. Egy Balaton-felvidéki falu múltja és jelene - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 16. (Veszprém, 2001)

amennyire a későbbi szórványos adatokból erre következtetni lehet - az 1930-as években is érvényesnek tekinthető. A döntések előkészítésében a bíró mellett két személynek volt lényeges szerepe: Pálffy Gábornak és Varjas Gézának. A község érdekét ők képviselték a legkövetkezetesebben. A legtöbb indítvány is az ő nevükhöz fűződik. A testület legmegosztottabb 1926-ban, a községi közvilágítás bevezetésének tárgyalásakor volt. Emiatt szokatlan módon - név szerinti szavazást rendeltek el, s mindössze 1 szótöbbséggel győzött a villamosítás-pártiak tábora. Ekkor igennel szavazott Imreh István körjegyző, valamint Balogh Károly, Csete Kálmán, Nagy Károly és Pálffy Gábor. Nemmel szavazott Holczhauser Ferenc, Léb Gyula, Soós Lajos és Tóth János. A névsorból kitűnik, hogy a testület alapvetően döntésképtelen volt: a kérdést valójában a körjegyző szavazata döntötte el. A testület az igazgatási tevékenység mellett jogszabály alkotási tevékenységet is kifejtett. A képviselőtestületi közgyűlésen hozott határozatokat, végzéseket, az elfogadott szabályrendeleteket az elöljáróság hajtotta, illetve hajtatta végre. A község érdekeit több esetben csak a konfliktusok vállalásával lehetett érvényesíteni. A letelepedési díj ügyében 1924. január 22-én hozott határozatot pl. Zala Vármegye nem hagyta jóvá, mert sokallta a búzában megszabott díj nagyságát, s kifogásolta, hogy a község 1923. január 1-től (tehát visszamenőleges hatállyal) kívánta életbe léptetni. Ennek ellenére az önkormányzat 1924. július 15-én - Pálffy Gábor javaslatáfa - nem fogadta el Zala Vármegye Törvényhatósági Bizottságának érvelését, s arra hivatkozott, hog)' Felsőörs hasonló szövegű határozatát nem kifogásolták. 1925. január 15-én, amikor a letelepedési díjakat pengőben meghatározták, a vármegye véleményét ismét figyelmen kívül hagyva döntöttek úgy, hogy a községi szervezési szabályrendeletben meghatározott tarifákat alkalmazzák.

9 A kisközség és a szomszédos községek közti összeütközések többsége anyagi természetű volt: a közterhek felosztása, a közmunkák végzése, új állások szervezése, egyes községek kedvezőbb közigazgatási-jogi státuszra (pl. nagyközségi rangra) törekvése nemegyszer a lovasiak ellenállásába ütközött. A testületi döntés mellett nemegyszer a faluközösségek (Alsóörs-Lovas) közti hagyományos ellenségeskedés is meghúzódott, amely nem nevezhető egyértelműen „káros jelenségnek", hiszen erősítette a lokális kötődést és identitást. Az országos és vármegyei jogalkotással összhangban megszerkesztett szabályrendeleteknek fontos szerepe volt a községi önkormányzat életében. A két világháború között a képviselőtestület a következő szabályrendeleteket fogadta el:

10 - a felsőörsi körjegyzőségben szervezett adóügyi jegyzői állásról (1923) - a hús- és szeszfogyasztási adó kivetéséről, beszedéséről, kezeléséről (1924, 1927) - községi tűzvédelmi szabályrendelet (1926) 9 VeML V. 334. Lovas község képviselőtestületi jkv. 1924. április 19. No. 1., 1924. július 15. No. 1, 1925. január 15. No. 7. 10 VeML V. 334. Lovas község képviselőtestületi jkv. 1922-1927.