Lovas község története. Egy Balaton-felvidéki falu múltja és jelene - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 16. (Veszprém, 2001)

végül - legalul - közel méteres tiszta, vörös festékréteg volt. Közben vékony, szenes csíkokat is észlelt. A tiszta festékanyagban és a festékes dolomitban helyezkedtek el a leletek. 5. sz. kép A lovasi festékgödör rétegei Az ásatás végére mintegy 100 db csonteszköz, egy szépen kidolgozott kőeszköz és néhány alig megmunkált kovaszilánk gyűlt össze. Az ősi szerszámokon kívül néhány megmunkálatlan csonttöredéket és faszéndarabkát is gyűjtött. Hosszú ideig tartott a leletanyag feldolgozása, amelyet Mészáros Gyula és e sorok írója végzett, és azt a jelentős megállapítást eredményezte, hogy a lovasi lelet az ősember festékbányájának maradványa, a bányászat legrégibb ismert emléke. Amíg az eddigi legősibbnek tekintett bányák az újabb kőkor (neolitikum) kb. 67000 éves kovafejtői voltak, leletünk most a bányászat kezdetének időpontját meszsze hátratolta a jégkorszakba, több 10 000 évvel a neolit bányák keletkezési ideje mögé.