Lovas község története. Egy Balaton-felvidéki falu múltja és jelene - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 16. (Veszprém, 2001)

Tekintsük át röviden a lovasi leletanyagot: e szerszámok két tárgytól eltekintve, bányászatra szolgálnak. A két kivétel az ősember fegyvere volt: egy kőből és egy csontból készült lándzsahegy. Régészeti szempontból talán a kőlándzsahegyet mondhatjuk legértékesebbnek, mivel alakja és kidolgozása teljesen megegyezik azokkal a pattintott kova-lándzsahegyekkel, amelyeket több magyarországi ősemberlelőhelyen, de legjellegzetesebb előfordulásukban a bükki Szeleta-barlangban találtak. A régészek a Szeletei-kultúra leleteinek nevezik a babérlevél alakú lándzsahegyes leleteket. A jégkor vége felé éltek azok az emberek, akik ezeket az eszközöket készítették, azaz, akik a babérlevél alakú lándzsahegyek segítségével ragadták el a természettől mindazt, amire életük fenntartásához szükségük volt. Nem ismerték még a növénytermesztést, [az] állattenyésztést: élelmüket vadászattal és a környezetükben található állati és növényi táplálék gyűjtésével szerezték meg. Legfőbb fegyverük a kőhegyű lándzsa, vagy csontvégű hajítógerely volt. Ebben az időben az íjat, nyilat valószínűleg még nem fedezték fel. 6. sz. kép A Szeleta-kultúrához tartozó jellegzetes lándzsahegy Lovasról A másik lovasi fegyver, egy agancsból csiszolt, hengerded keresztmetszetű csont lándzsahegy. Ez ugyancsak jellemző a Szeleta-kultúra embereinek lelőhelyeire. E két tárgy segítségével a lovasi leletet biztosan el lehetett helyezni a jégkori ember kultúrái között: meg lehetett határozni, ami más szóval azt jelenti, hogy ki lehetett jelölni helyét, keletkezésének időpontját abban a hatalmas időrengetegben, amit a jégkori ősember közel félmillió eves fejlődési útja felölel. A bányászeszközök közül azok a legjellegzetesebbek, amelyeket az ősember az óriásgím (Megaloceros giganteus) agancsából készített, a jégkor hatalmas testű szarvasféléje volt. Méreteire jellemző, hogy lapátszerű agancsának két legtávolabbi vége között a távolság a 4 métert is elérhette. Ez a szarvasfaj még jóval a jégkor előtt kipusztult. Ezerszám őrzik csontmaradványait Írország jégkori tőzegei, de nem ritkák a magyarországi ősember-barlangok anyagában sem. Lovason a legtöbb eszköz óriásgímcsontból készült. Egyes könyökcsontbői készült vájóeszközök a 30-40 cm hosszúságot is elérik. A csontízületi fejét néhány