Lovas község története. Egy Balaton-felvidéki falu múltja és jelene - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 16. (Veszprém, 2001)

20- szor. Hegyelöljáró esküje: Én, N. N. esküszöm az élő istenre s. a. t., hogy ezen lovasi Öreghegynek esküdt elöljárójává választatván, mind felsőbb hatóságoktól érkezendő rendeletek végrehajtásában, mind hegyfoki szabály pontjaink megtartásában és azoknak értelmében szükséges minden eljárásaimban pontos, szorgalmas, részrehajlation és leikiesméretes leendek. Isten engem úgy segéljen ! 21- szer. Hegymester esküje: Én N. N. esküszöm az élő istenre s. a. t., hogy én lovasi Öreghegyben hegymesternek felállíttatván, hegybíró és hegyelöljáróság hivatalos parancsolatait hűségesen tellyesítendem és miképfpj a hegyfoki szabálypontok magokkal hozzák, minden kárban talált marhát behajtok, a megtapasztalt tolvajt, kártevőt és minden kihágásokat bejelentek. Egy szóval a hegybirtokosok szőlőhegyi minden javaiknak hű gondviselője leszek. Isten engem úgy segéljen ! Ezen huszonegy fejezetekben foglalt szerződéses szabályaink tartalmaznának, oly világos magunk, örököseink, 's birtokbeli utódink lekötelezésével írjuk alá magunkat, hogy midőn ezen pontok értelmében járand el hegy foki elöljáróságunk, az ellen semmi vádaskodásunknak, avagy akár minemű panaszink és kérvényünknek hely sehol ne adattassék. Kelt Lovason Február 11-én 1862. A szőlőhegyi ingatlantulajdonosok által alkotott szerződés formájában elfogadott hegytörvények a hagyományos hegyközségi szervezetet az új körülményekhez igazították A hangsúlyt a hegy rendészeti igazgatására helyezték. A birtokosok közgyűlése választotta az elöljárókat: a hegybírót és 12 esküdtet, a hegymestereket. és a jegyzőt, s döntött a jelentősebb gazdasági, önkormányzati, bíráskodási ügyekben. A kisebb jelentőségű ügyeket a hegységi elöljárók kisgyűlése intézte. A testületi bíráskodás 4 pengőforintig terjedt - a nagyobb büntetőügyeket a felsőbb hatóságoknak adták át. A vármegyei autonómia visszaállítása után Zala vármegye egységesen kívánta szabályozni a hegyközségek rendjét. 1874-ben a Zala Vármegyei Közigazgatási Bizottság az összes szőlőhegyre érvényes hegyközségi rendtartást fogadott el, amely a lovasi szőlőhegy életét is meghatározta. A szabályzat 1875. január 1-én lépett életbe. A szabályozás alapján - a hatóság szemszögéből nézve - képet alkothatunk a polgári kori hegyközségi életről. Legelőször is azt kell megállapítanunk, hogy a szőlőhegyek autonómiája az 1871. évi községi törvény bevezetése után lényegesen csökkent. A régi hegyközségi önkormányzat szerepét átvevő hegységi bizottmány a községnek egyik állandó bizottmányává degradálódott, amelyet 3 évente választottak, s a községi bíró elnökletével működött. Évente minimum két rendes ülést tartott: a tavaszi hegypásztorfogadáskor és az őszi számadáskor, szüret előtt. Az írásbeli adminisztrációt a községi jegyző végezte: ő vezette az ülések jegyzőkönyvét, a számadásokat; rá hárult az adókivetések, számadások elkészítésének, a hivatalos levelezésnek a feladata. A hegyközség pénztárát a pénztáros kezelte; a pénztár bevételeinek nagy részét a bírságok tették ki; nagyobb kiadások esetén a birtokosok birtokarányosan járultak hozzá a költségekhez. A hegységi bizotünány egyszerre végzett igazgatásrendészeti