Lovas község története. Egy Balaton-felvidéki falu múltja és jelene - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 16. (Veszprém, 2001)

erdővel. 104. Hosszu-hëgy. Jankónál (1902) szerepel. 105. Főső-szívás. Gyümöl­csös volt, 1967 óta szőlő és legelő. 106. Fenyér-hëgy. Domb, szőlőterület, 1858-ban és 1925-ben is jelölik. 1978-tól újratelepítették. 107. Patko-tói elülő. Szőlővel beül­tetett domb, 1978-tól újratelepítették. Nevét a területén lévő, patkó alakú tóról nyerte. 108. Patkó-tó. Sással benőtt zsombékos domb. Alakjáról nevezték el. 109. Suhatag (Suatag, Sugatag, Suhatagdülő) nevét köves, palás talajáról kapta. Szőlő­és szántóterület. 110. Országúti dűlő (Jankó, 1902). 111. Szívás (Jankónál 1902­ben Szilvás és Szilvásos), gyümülcsös sok szilvafával. Ide tartozik: 104., 112. 112. Asó-szívás; régen gyümölcsös, az 1980-as években már szántó és legelő. 113. La­pos-rét (1858, 1925). 114. Bakterház (hivatalosan: Vasúti őrház). 115. Fenyérhegyi dülő, 1925-ben Fenyérhegy alatti dülő. 116. Téglaház (1902, 1983). Egykor Varjas Pál téglaégetője, téglajegye VP volt. 117. Téglaház. Régen szántó, 1978-től szőlővel ültették be. 118. Gus-kut. Kút. 119. Gus-kut. 1858-ban, 1925-ben Patkotói felső dülő. Szántó, 1978-tól szőlő. 120. Szífa. Szilfadülő (1858, 1925). Régen itt szilfák voltak, később szántó, 1978-tól szőlő. 121. Csáki-dülő. 1858-ban, 1925-ben Csák, szőlőterület. 122. Hármasdombi dülő (1902, 1925). Régen szőlő, 1978-tól újratele­pítve. 123. Szerdahel, Szerdahely. A Helynévtárban Szerdahelyi dülő. Felparcellá­zott terület. 124. Balaton (tó). Az azonosított 124 földrajzi név Lovas történetének elmúlt ezer évét öleli fel. Legrégibb szókészlethez tartozhatnak a fő tájékozódásul szolgáló szomszédos hely­ségnevek, a falubeli hegy- és víznevek. A honfoglalás kort idézik a szomszéd falvak törzsi-nemzetségi nevei (Örs, Fájsz), az Árpád-kort Paloznak, a szláv eredetű Ba­laton. Sajnos, középkori határjárás híján a részleteket nem ismerjük. Kétségtelen, hogy a földrajzi nevek többsége a XVIII-XX. századot idézi. Sok a birtokosról, tulajdonosról elnevezett dülő, épület; ez esetben általában az utolsó tulajdonos nevét őrizte meg az emlékezet. Az egykori földesurak közül a káptalan ­a veszprémi székeskáptalan - , a közbirtokosság, valamint a nem azonosított Pia­rista birtok a magyarországi piarista rend egykori földesúri jelenlétét őrizte meg. A kötet lapjain ezekkel bővebben is meg fogunk ismerkedni. A földrajzi nevek zömében a falu sok évszázados történetének egy-egy kései mozzanatát tükrözik. A szőlő- és kertművelés, a szántóföldi gazdálkodás, az ipar­történet emlékeit (malmokat, téglaégető kemencét) megőrizte a népnyelv, mely önmagában is bizonyítja, hogy a falu életében a szőlő, a gabona, a malomipar ját­szott meghatározó szerepet. Ugyanezt elmondhatni a Balaton mellékéről is, amely hasonló természeti adott­ságokkal rendelkezett. Ugyanis a földszerkezeti mozgásoknak, a lepusztító folya­matoknak köszönhetően változatos domborzati viszonyok jellemzik a kistájat. A különböző eredetű és magassági parti síkok a Balaton-felvidék felől délnek tartó völgyekhez, völgyhátakhoz, már lepusztult üledékes hegylábfelszínekhez csatla­koznak. A kistérség földtanilag is változatos; Balatonalmádi és Révfülöp térségében a permi vörös homokkő, Balatonfüred körzetében a fillit és a részben ebben kialakult kvarcporfir; másutt elszórtan több helyen a mészkő, márga a jellemző. Kisebb fol-

Next

/
Oldalképek
Tartalom