Lovas község története. Egy Balaton-felvidéki falu múltja és jelene - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 16. (Veszprém, 2001)
reqviráltak azon, hogy sietnék bé a' faluba, Lovasra, és a' templom mellett álló embereket inhibealnam, hogy már az urak által bépöcsétölt és prédikátor házok ajtajárul az pöcsétet le ne merészellyék szakasztani, másképpen földes úri jurisdictiokkal 138 élvén megfogattyák s tömlöczre hányattyák. Ugyan akkor fiscalis 139 Márkus István uramtul értettem, hogy főtisztelendő Pöstényi, Dubniczai és Kozorics urakat 140 megverték és kövezték, azzal a' titulált urak 141 elmentek, én is beérkezvén a' faluban, a' templom mellűi felvessen darab fákkal, durungokkal, póznákkal felém futottak sokan, és a' midőn már csak közel lettek volna hozzám, akkor kiáltották némellyek, s a' mint észre vehettem a' falu bírája, Pálfy János, hogy békét hagyanak, mivel comissarius 142 más dologban jár eö kegyelme. Azután hogy a' kocsirul leszállottam, intettem őket, hogy ne lármáskodgyanak és azért mind inhibeáltam is az ajtókról való pöcsétek leszaggatásátul; mely inhibitiomra azt felelte megírt Pálfy János, helység bírája, hogy még az urak ottan voltak, hogy a' pöcséteket leszaggatták, és hogy ott megállván beszéltettem volna vélek egy közülök azt monda; menyen el kegyelmed, mert bizony még ma kegyelmedet is megüttyük. Mely szavára protestáltam és kérdeztem mind magátul, s mind maguktul, kinek híják légyen? de senki meg nem vallotta; azzal a bíró házához bemenvén újra parancsoltam, hogy mondgya meg annak a' ki fenyegette a' nevét, mert el nem szenvedem, mivel ő fölsige és a' te[kin]t[e]tes n[emes] vármegye dolgában járok; az illetin dolgot és veresiget meg nem érdemlem. De akkor sem mondotta meg a' bíró azon fenyegető ember nevét, hanem csak azt monda: hogy nemes ember légyen. Mondottam ugyan akkor nekik: hogy miért köllött az urakat megverni, abbul ugyan jót nem várhatnak? Melyre azt felelték: miért jöttek templomunkat foglalni. Azzal a' midőn onnénd Felsőörs felé mentem volna csak közel Lovastul az útban hallottam: hogy könyörgésre harangoztak a' templom mellett lévő fölzöndült népnek. Azt is hallottam ott létemben tülök, hogy alsóőrsiek és veszprémiek is sokan lettek volna köztök. Ugyan akkor ott létemben láttam sokaknak kezekben ollyas fát vagy botokat, a' mellyeknek vigekben hosszú hegyes vasak voltak, egy ollyan formán csinálva, mint a' koldusok hordoznak. 143 Melyeknek hitelérűl adtam ezen testimonialisomat subscription! és pöcsétem alatt. eltiltanám 138 földesúri jogukkal 139 ügyész, itt: uradalmi ügyész 140 Kozorics Ferenc (kb. 1715-1758. június 3.) kiscséri származású veszprémi szemináriumi igazgató, 1755. március 12-től kanonok. 141 nevezett urak 14 " járási biztos 143 A koldulás engedélyhez kötött tevékenység volt, amelyet a speciális koldusbot vagy nyakba akasztott jelvény (pecsét) tett nyilvánvalóvá. A veszprémi koldusok 1815 után pl. sárgarézből készült „pecsétet" viseltek. Vö. VEGHELY Dezső: Emléklapok rendezett-tanácsú Veszprém város közigazgatási életéből. (Az 1875-ik évi jelentés töredéke.) Veszprém, 1886. 150.
