Lovas község története. Egy Balaton-felvidéki falu múltja és jelene - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 16. (Veszprém, 2001)

Ezt követően a káptalan - amint tudomást szerzett a lelkész haláláról - július 14-én Varasdi Imre tiszttartót küldte ki Lovasra, hogy a lakosokat hivatalosan felszólítsa: csak a földesúr engedélyével hozhatnak új prédikátort. A tiszttartó meg is érkezett Lovasra és Denis Ferenc, Nagy Fergely és Petze János jobbágyok által az összes jobbágyot gyűlésre hívta össze - hiába, mert „midőn hivattattak, megh jelenni nem akartak". Mindezt a hivatalos megintésről és tilalmazásról Varasdi által kiállított bizonyságlevélből tudjuk.

86 A lovasiak azonban nem ijedtek meg a fenyegetéstől: új prédikátor után néztek, akit Csopakra hoztak, s ott egy magánháznál bujtatták el. A káptalan megbízottait július 18-án azért küldte Lovasra, hogy megakadályozzák a prédikátor behozását és beiktatását. Kényszerű távozásuk után első dolguk volt, hogy július 20-án Zala vármegye nevében is eltiltsák a lovasiakat az engedély nélküli lelkészfogadás tői. Büki Pál Zala megyei esküdt először a törvénytelen pecsétfeltörés miatt intette meg a helybelieket, akik azzal védekeztek, hogy a „viletlen és hirtelen eset" nem nekik, hanem a szomszéd helységbeliek műve, mivel „már mikor a' férfi nép a' faluban irt a' lármára, le vot szaggatva a pöcsit". Másodszor megtiltotta, hogy a földesúr tudta és engedélye nélkül lelkészt hozzanak a faluba, vagy ha már itt van, „mennyen dolgára" „mert utob[b] ha valami fogja irni, magának tulaidonitcsa." A jelenlévők megígérték, hogy a prédikátor behozását időben hírül adják a káptalannak.

87 A járási esküdt tisztában lehetett a tényleges helyzettel: hogy a lovasiak már július 18-án behelyezték a prédikátort hivatalába. Társa, Csutor András járási esküdt és comissarius ugyanis e lázadást követően Lovason járt, azt tapasztalta, hogy helyreállították a református hitéletet: ,,a' midőn onnand Fölső Eőrs felé mentem volna csak közel Lovastul az útban hallottam, hogy könyörgésre harangoztak a' templom mellyet lévő föll zöndült népnek".

88 1753. július 18. után a falubeliek állandó őrséget szerveztek, hog)' a következő templomfoglaló szándékról időben tudomást szerezzenek. Ugyanakkor mindkét fél peres úton próbált érdekeinek érvényt szerezni. A község is, a káptalan is a királynőhöz. Mária Teréziához írt felségfolyamodványt. A káptalan minden lehetséges fórumon eljárt, hogy kegyúri (patronusi) jogát bizonyítsa és visszaszerezze. A jogokért folytatott küzdelemmel párhuzamosan megindult a lázadásban részt vettek felderítése, az értelmi szerzők kiszűrése és felelősségre vonása. A lovasiak törvénytelen eljárását bizonyságlevelek, terjedelmes tanúkihallgatási jegyzőkönyvek sorával lehetett bizonyítani. Az augusztus 8-án és 24-én felvett vizsgálati jegyzőkönyvben is 7 vádpontra kerestek bizonyítékokat: ezek egyszerre támasztották alá, hogy a káptalan törvényesen, a lovasiak viszont törvénytelenül jártak el, amikor valós vagy vélt jogaikat védték. 86 VEL Archidiaconatus Cathedralis. Districtus Fürediensis. Lovas. Fase. III. Nro. 48/15. Varasdi Imre káptalani tiszttartó bizonyságlevele hivatalos eljárásáról. Lovas, 1753. július 14. 87 VEL Archidiaconatus Cathedralis. Districtus Fürediensis. Lovas. Fase. III. Nro. 48/13. Büki Pál Zala vármegyei esküdt intő levele. Lovas, 1753. július 20. 88 VEL Archidiaconatus Cathedralis. Districtus Fürediensis. Lovas. Fase. III. Nro. 48/3. Csutor András Zala vármegyei esküdt és comissarius bizonyságlevele a július 18-án történtekről. Tapolca, 1753. augusztus 20.