Lovas község története. Egy Balaton-felvidéki falu múltja és jelene - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 16. (Veszprém, 2001)

A hét vádpont tömörön e következőképpen hangzott: 1. ) A lovasi prédikátor halála után a lakosok a vármegye és az uradalmi tiszt tiltása ellenére hoztak be új prédikátort. 2. ) Az új prédikátort „alattomban", azaz engedély nélkül hozták a faluba. 3. ) Az egyházi épületek visszavételére július 18-án kiküldött kanonokokat megtámadták, megsebesítették, s az alsóörsiekkel és másokkal együtt menekülésre kényszerítették. 4. ) Az „urak" közül hármat megsebesítettek, életüket csak menekülésükkel védték meg. 5. ) A zendülés a „felindítók" irányításával történt. A tettleg ellenállóknak, káromkodóknak felelniük kell tettükért. 6. ) A pecsétek feltörésének szintén voltak felelősei. 7. ) A kanonokok távozása után minden arra járó papot és szerzetest halállal fenyegettek. Az első alkalommal 22, a második alkalommal 23 személyt hallgattak ki. Olyan tanúkat idéztek be Lovasról és Veszprémből, akik jelen voltak a zendüléskor. A reformátusoktól csak az események tényleges megtörténtének igazolását (nevek említése nélküli elbeszélését) várták el; a katolikusok többsége azonban - amennyire tőle tellett - részletes leírását adta az eseményeknek és a résztvevőket, hangadókat is megnevezte. A káptalan iratai között fennmaradt egy íögalmazat, amely megnevezi azokat a személyeket, akik Alsóörsről és Lovasról a tömegmozgalom fő hangadói voltak: ki állt elöl a templomajtóban, ki harangozott, ki értesítette a mezőn dolgozókat. Igen értékes információkat adtak a katolikus jobbágyok, cselédek, akik a hallottakról beszámoltak. így tudta meg a káptalan pl. azt, hogy Alsóörsről „valamennyi Mórocza ott volt": Mórocza Péter, Mórocza Ferenc, Gáli Imre ,Jiármon futottak az ekétül, észtekével"; a mesterné (tanítóné) keverte a moslékba a ganajt, hogy a büdös lével megdobálhassák az „urakat". így tudták meg pl. azt is, hogy a tálu mészárosának felesege eldicsekedett a győzelemmel, hogy „bezegh megh verték a papokat". A koncepció vélhetően már készen volt, csak a felelősöket kellett megtalálni.

89 A vizsgálat megtervezett voltát mutatja, hogy egyetlen alsóörsi tanút sem kérdeztek meg, holott ők tudtak volna mit mondani. Velük szemben azonban augusztus 8-án 9, 24-én 7 veszprémi tanút vonultatunk fel, akik viszont alig ismerték a lovasiakat. Az alsóörsi nemesekkel - akiknek a vármegyével jó kapcsolata volt - nem akart ujjat húzni a káptalan. Ezt bizonyítja, hogy a vármegyei tisztséget viselő Mórocza családot meg sem említik a tanúvallomásokban. Megérthetjük, hogy legcélszerűbbnek a függő helyzetű lovasi - főként katolikus - jobbágyok megszólaltatása mutatkozott. A tanúvallomások alapján a lázadásban a legaktívabb lovasi lakosok az alábbiak voltak: Balogh János és felesége, Kovács Jutka, nemesek; Balogh János fia, nemesember; Balogh János nemes birtokos juhásznéja; Nagy Gergely, a káptalan jobbágya; Pálfy István és felesége, a káptalan 89 VEL Archidiaconatus Cathedralis. Districtus Fürediensis. Lovas. Fase. III. No. 48/10. Molnár Mihály folyamodványának hátlapjára írt feljegyzések. Dátum nélkül.