Lovas község története. Egy Balaton-felvidéki falu múltja és jelene - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 16. (Veszprém, 2001)

eskettek fel hegymesternek. A lényeg az volt, hogy a külső birtokosok nagyobb csoportjait képviselje valaki. A tekintélyt kölcsönző elöljárói tisztségeket több éven át, néha 10 évig is viselték. Galambos Pál 1759-1765, Pálfi János 1785-1795, Pálfi Pál 1839-1843 között volt hegybíró. Ugyanezt figyelhetjük meg a többi tisztségviselő esetén. Nemes Saáry Péter pl. 1836-1847 között vicehegybíróként szolgálta a közösséget. A XIX. század első felében azonban már kevesebb időt töltöttek el ugyanabban a tisztségben, ami mutatja, hogy a tisztségek presztízse általában csökkent. (Az 1860-as években a hegymesteri tisztséget már 2 ft lefizetésével meg is lehetett váltani.) A tisztújítás mindig uradalmi tiszt (vagy tisztek) jelenlétében történt. A csopaki ispán, a káptalani tiszttarttő, számtartó nevével találkozunk az 1758-1847 közti időszakban, de előfordult olyan is, hogy az uradalmi írnokot bízták meg a választási biztosi teendőkkel. A tisztek eskették fel az újonnan választott elöljárókat, s gondoskodtak a hegytörvények betartásáról, mindemellett az uradalom érdekeit is képviselték. 1758-ban pl. utasításukra káptalani területeket adtak ki szőlőtelepítésre; a hegy gyűléseken elintézték a különböző földesurak jobbágyai közötti súrlódásokat. 1802-ben a veszprémi káptalan - Zala vármegye közbejöttével - Alsóörstől Vászolyig legeltetési rendtartást vezetett be „a szőlőkben okozott kártételek eltávoztatására". Ismételten megtiltották a szőlőbeli legeltetést, s minden hegységet arra köteleztek, hogy gyepűt vagy kerítést készíttessen. Az uradalom tisztségviselői azonban nem mindig értek el eredményt. 1835-ben Jófejű János káptalani tiszttartó az „uradalmi directio" nevében hiába rendelte el, hogy a törkölyt ezentúl a külső birtokosok nem vihetik ki, hanem az új községi pálinkaházban kell kifőzetniük, az elöljárók a szokásra hivatkozva megtagadták az engedelmességet: „De mivel ez a' hegyen sem törvény, sem szokás nem volt, a' közbirtokosság el nem vállalta, inkább az eddig való törvény és szokás mellett akar maradni."

67 A jegyzőket a vámosiak adták. Nemes Kováts József haláláig (1833) a jegyzői és vicehegybírói tisztet együttesen töltötte be. Az első lovasi jegyző 1833-ban bukkan fel. 1833-tól 1847-ig folyamatosan működő Janka Péter volt a „hegység jegyzője".

68 Előtte évekig főjegyzőként ténykedett. Színre lépése jelzi, hogy a községben már akadt olyan személy, aki az írásbeli adminisztráció vitelére képes volt. A jegyző fizetését külön szabályozták. 1757-ben pl. egy szőlőlevél kiállításáért 30 pénzt (dénárt) kapott. A hegység iratait a jegyző kezelte, de a főbíró őrizte a pecséttel együtt. E célra 1758-ban pléhvel és pántokkal megerősített ládát készíttetlek, s ezért 2 forint 40 krajcárt fizettek ki.

69 Az artikulusok szabályozták a hegyközség mint gazdasági közösség gazdálkodását is. A hegyközség - mint azt az 1844-ben készült kéziratos térkép is mutatja a Séd völgye és a községi legelő által elválasztott két szőlőhegyet ölelte fel: Paloznak felöl a középkori eredetű Lok- vagy Öreghegyet, Felsőörs felöl pedig az VeML IX. 213. A lovasi hegyközség iratai. Hegyközségi közgy. jkv. 1835. április 30. közgy. 68 VeML IX. 213. A lovasi hegyközség iratai. Hegyközségi jkv. 1804-1847. 69 Uo. Hegyközségi közgy. jkv. A ládát valószínűleg helyi vagy környékbeli (veszprémi, szentkirályszabadjai) asztalos készítette. Nevét nem tüntették fel.