Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 15. (Veszprém, 2000)

III. Török kor (Lichtneckert András)

4. táblázat A helységek jövedelmeinek megoszlása 1696-ban Berhida Kiskovácsi Peremarton forint dénár forint dénár forint dénár Földbér (census) Telkes jobbágyok 14 25 10 50 29 25 Házas zsellérek 1 50 50 Puszta telkek 5 25 2 25 9 Robot Telkes jobbágyok 29 64 21 84 60 84 Házas zsellérek 9 36 3 12 Hazátlan zsellérek 4 32 1 8 3 24 Kilenced 36 10 11 50 Kocsma 4 75 3 50 9 75 Mészárszék 2 37 1 75 4 87 Erdő 10 12 35 Malom 30 18 Összesen: 117 54 94 42 173 57 Berhida a Huszár, Radványi, Keresztes, Boronkay családok birtokában A mai Berhidát alkotó települések történetében a török kor felemelő, helyenként magával ragadó fejezetet alkot. Jóval többről van szó annál, mint hogy a hadiszerencse vagy a végvári vitézek hősiessége következtében a magyar lakosság folytonossága megmaradt ezen a tájon. E korszak pusztítására településeink, közülük különösen Peremarton, az emberi szabadság kiteljesítésével válaszolt, amit még akkor is értékelni kell, ha ez a szabadság csupán a nemesi szabadságot jelenthette a XVII. században. Már elöljáróban le kell szögezni, hogy elsősorban Peremarton történetének leírása adhat választ arra a kérdésre, hogy miért és hogyan emelkedett magasra a végvári vonal mentén a nemesi lakosság aránya a török korban. Berhida birtokosaiként a XVI-XVII. században nemes családok, a Huszár, Keresztes, Radványi, Baranyai, Boronkay családok tűnnek fel. Miksa király 1569. április 16-án Bécsben kiadott oklevelével, tekintettel Huszár Péter és Mátyás palotai vitézek hűségére és hűséges szolgálataikra, a Berénhida helységben folyó vízen lévő malmot, amelynek a békés birtokában voltak, és birtokjogukat oklevelekkel is igazolni tudták, a tartozékaival együtt új adomány címén nekik és utódaiknak adományozta.

67 Miksa 1574. január 19-én kiadott oklevelével a híres törökverő és bajvívó Huszár Péternek

68 és Mátyásnak új adomány címén Berénhida helységben egy egész nemesi telket adományozott a hozzá tartozó két jobbágyi puszta telekkel és egy malommal, és elrendelte az adományozottak birtokba iktatását. A győri káptalan jelentése szerint a káptalan kiküldöttje a királyi emberrel március 16-án kiment a hely színére, ahol a szomszé-