Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 15. (Veszprém, 2000)
III. Török kor (Lichtneckert András)
dok jelenlétében a birtokba iktatást ellentmondás nélkül elvégezték. A birtokba iktatáson jelen volt Berhidáról Zalay Balázs és Kolos Péter, a veszprémi püspök, Peremartonból pedig Zyghyarto Jakab, Molnár Antal, a fia és Litteratus Mihály, a veszprémi káptalan jobbágyai. 69 Huszár Bertalan fia Mátyás fia György 1608. augusztus 2-án elhagyta birtokát, mint írta „az földrűl lakovul az Dunán tul akarok menni", s Berényhidán lévő jószágait egy 50 forintot érő lóért Kisasszony-naptól számított három esztendőre zálogba vetette Radványi Istvánnak. 70 Huszár György a zálogba adás idejének letelte előtt nem sokkal, 1611. július 15-én egyéb jószágai visszaszerzéséhez szükséges pénz megszerzése végett 50 forintért eladta a berhidai jószágot, pontosabban annak keleti felét, anyai unokatestvérének, Keresztes Máténak és annak testvérének, Balázsnak. (Keresztes Máté apja Keresztes Antal, anyja pedig Huszár Bertalan Ilona nevű leánya volt.) 71 1622-ben újabb zálogszerződést kötöttek. Ekkor a berhidai Huszár György, a fia Péter és a leánya Zsuzsanna nevében is, Berhida helység nyugati felét 400 magyar forintért zálogosította el Keresztes Máté pápai lakosnak és Sára nevű feleségének, a magvaszakadásuk esetén pedig Keresztes Balázs fiainak, Ferencnek, Illésnek és Benedeknek. 72 Huszár György korábban (1617) Nyitra megyei birtokainak elzálogosításával jutott 2500 forinthoz, majd a jószágot a kiváltás végett el kellett adnia Radványi Istvánnak és feleségének, Huszár Zsófiának. 73 Az 1622-ben történt elzálogolás ellen Huszár György testvére, Zsófia tiltakozott, mert az elzálogolt jószágban neki Györggyel egyenlő joga volt. Ugyanennek az évnek Szent Márton napján Huszár György az esztergomi káptalan előtt bemutatott engedménylevelében jogot adott Huszár Zsófiának és fiainak, Radványi Ferencnek és Istvánnak arra, hogy az általa Keresztes Máténak elzálogosított jószágot kiváltsák. 74 Veszprém vármegye ítélőszékének 1624. március 15-én hozott ítélete szerint Huszár Zsófia Berhida nyugati felét a zálogösszeg letételével kiválthatta, a keleti felét azonban a bíróság Keresztes Máténak ítélte az 1611. július 15-i örökadásvétel alapján. Huszár Zsófia nem nyugodott bele az ítéletbe. Előbb május 6án ügyvédje, Kávássy Pál által intette Keresztes Mátét Berhida keleti felét illetően, majd öt nappal később II. Ferdinándtól védlevelet kapott, melyben az uralkodó megparancsolta, hogy a Huszár György által Keresztes Máténak részben elzálogosított, részben elörökösített berhidai jószágot - Keresztes Máté járandóságainak a letételével - adják vissza. A védlevelet a veszprémi püspök-főispánnak, a győri főkapitánynak, a veszprémi, pápai és tihanyi várak kapitányainak és Veszprém vármegye alispánjának adta ki az uralkodó. 75 Ekkoriban történhetett az, hogy gonosztevők Huszár Mátyás házára rontottak és megölték őt, a házi eszközöket és az okleveleket pedig elrabolták. Mindezekre hivatkozott II. Ferdinánd, amikor 1626. április 13-án Berhidát új adományba adta Huszár Zsófiának és fiainak, Radványi Ferencnek és Istvánnak és leányának, Juditnak. 76 Berhida egészének birtokában, Huszár Zsófia 1626. szeptember 6-án megegyezett Keresztes Ferenccel, hogy az ő birtokba iktatásakor tett ellentmondását visszavonja, Huszár Zsófia pedig Keresztes Ferencnek, Illésnek, Benedeknek két házülést vagy sessiót ad Berhidán. Az egyikben Keresztes Ferenc lakott, a másik puszta telken valaha Zalay Balázs. Ez utóbbi a puszta mészárszék
