Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 15. (Veszprém, 2000)

III. Török kor (Lichtneckert András)

hije - összesen 9700 akcse jövedelemmel - a székesfehérvári szandzsákban Mehmed bin Perváne zeamet javadalma. Az ide tartozó Berénhida falu becslés szerint 900 akcse jövedelmet adott. Pervane fia Mehmednek a nógrádi szandzsákban 20 ezer akcse jövedelmű zeamet javadalma volt, de ezt a jövedelmét elvették tőle. A kezében lévő írás szerint később Eger, Tokaj, Kassa „hitetlenjei" elleni harcban bátran viselkedett, ezért a hidzsra 994. évében keltezett „magas parancs" 2000 akcse kiegészítést rendelt neki, így összesen 22 000 akcse jövedelemre jogosult, amelyből 9700 akcsét a palotai nahije területén biztosítottak neki.

17 A török parancsait teljesíteni kellett, különben rögtön a település elpusztításával, felégetésével, lakosainak elhurcolásával fenyegetett. Arszlán bég, magyarul Oroszlán bég pl. 1554 októberében Inota, Csór és még 10 falu népét a „Bakonyságban" parancslevelében Fehérvárra közmunkára rendelte. 1572-ben a székesfehérvári vár építkezésénél a török kincstári defterek szerint Berhidáról 11 ember vett részt.

18 1555-ben Arszlán bég, Székesfehérvár kormányzója a „bakonysági" falvak népeit Fehérvárra rendelte erődítési munkára: „Ti bírák és minden közönséges népek, hagyom és parancsolom tinéktek ezennel mind fejenként, kapával, lapáttal, ásóval, fejszével, mind bejövetek és valahol csak egy ökör volna is, mind behozzátok járomba fogva, mert valaki elszökik előtte, avagy barmát elszöktetné, valahol megfoghatják, háza előtt nyársba vonatom, s minden háza népét rabbá tenném. Ez levelet minden biró falurul falura futva hordoztassa, egyebet benne ne reméljetek tenni."

19 A veszprémi Mehmed bég Ujfalussy Ferenc palotai tiszttartóhoz 1557. február 26-án írt levelében kegyetlen büntetéssel fenyegette meg azokat, akik a magyar oldalon lévő Palota várának erődítésén dolgoztak: „Vitézlő férfi, köszönetemet és barátságomat! Az fejérvári Veli Bég azt írta vala az pasának, hogy palánkot akarsz csénáltatni Palota környül, kiben katonákat, gyalogokat akarnál tartani, az féleh palánk nélkül az előtted való tiszttartók is lehettek, ti is legyi az nélkül, mert tudgyátok, hogy lopó helynek csénálnátok, nem engedi azt neked az pasa, hogy megcsénáld, látod jól, hogy én innen vagyok fejérvári bég tul vagyon melletted, akarod azért hát azt, hogy az faluk rabbá ne essenek, az palánk csénálásnak békét hagyni, mert valamely embert ott találnak, mind ökröstül, szekerestül és hozzák az faluját és rabbá teszik, az faluk pusztaságának te lész oka. Erre hamar választ írni nekem, mert én csak arra jütem haza, az választ az pasának kell küldenem. Én csak az én jobbágyimat keserülöm, nem tégedet, mert nekem tetüled semmi nem jő, hamar választ várok tüled."

20 A török-magyar levelezésben különleges helyet foglaltak el azok a malmok, amelyeknek a jövedelmein a magyaroknak osztozniuk kellett a törökkel. Veli bég 1557 februárjában a Palota körüli malmok ügyében, Mehmed veszprémi szandzsákbéggel együtt eljárt a budai pasánál.

21 A Palota környéki malmok jövedelmének megosztásáról és elpusztításuk helyett a fennmaradásuk közös érdekéről írt a veszprémi Mehmet Bég 1558. április 6-án Ujfalussy Ferenc palotai tiszttartónak: „Vitézlő férfi, köszönetemet! Értem az leveledet az molnok (malmok) felől, Istennek hála, sem molnár, sem profi nem vagyok, ez korráig én molnok hasznával nem éltem, ezért Isten adott énnekem mivel éljek, ti azt tartjátok, hogy az molnok tijetek, császár üvének tartja. Azért az császár harmicadosátúl, az császár vitézei pénzen vették meg az molnokat, ezek