Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 15. (Veszprém, 2000)

III. Török kor (Lichtneckert András)

is üvéknek mon(d)gyák. Azért egyeztek egyenlő képpen hasznával, éljenek egyenlőképpen, fele tijetek legyen, fele ezeké, én nem akarom az molnok pusztulását, had(d) éljen az szegénység vele, ha mi fogyatkozása esik, kit ezek egyeztenek meg benne, kit ti. Azt is írtad, hogy ezen hozzám tartozó molnokat elpusztétod. Bátor elpusztécs az én hozzám tartozót, arról nem szólok, mert Magyarországban nekem molnom nincs."

22 Ha a maga részét nem kapta meg a török a malmok jövedelméből, akkor a molnárt kegyetlenül megfenyegették és megbüntették. Merni hodzsa Ujfalussy Ferenc palotai tiszttartónak 1558. június 15-e körül írta: „ennek előtte való udvarbirákkal igyenességgel és nagy békével voltam és mindent mega(d)tanak, ami az én részem volt, a fél rész az én malmomból, mind igazán beszolgáltatták, én is ismeg amennyibe ü Kegyelmeknek kellettem mindenben vejek voltam. Mastan penig nem tudom ha kegyelmed hütével vagyon, én nekem mastan az malomból lisztet nem hoznak, nem tudom ha az molnár oka vagy te Kegyelmed, azért kérem Kegyelmedet, hogy írd meg nekem, ki légyen ennek oka, hogy nekem lisztet nem hoznak, ha az molnár lészen oka, én azt behozatom és mind orrát fülét elmetéltetem, mert nekem azt mon(d)gyák hogy az malom igen forog, te Kegyelmed ugy cseleke(d)gyék, hogy barátságosak legyünk egymással, mint ennek előtte való udvarbirákkal voltam."

23 Mind a magyar, mind a török érdekek azt kívánták, hogy a termelőmunkát végző és adózó nép megmaradjon. Kiviláglik ez a törököknek a Berhidához közeli berényi, kenései, sándori jobbágyok ügyében írt leveleiből.

24 Zülfikár csorbadzsi a Berényből elszökött jobbágyoknak 1641. május 15-én hitlevelet küldött, azt követelve tőlük, hogy települjenek haza: „bizonyos embertek által megérténk, hogy a berényiek a falujukról eloszlottak volna, melynek okát nem tudhattyuk, mivel semmi képtelen dologgal nem háborgattuk őket. ...mi az elöbbeni adójukkal és szolgálattyokkal megelégszünk és őket többre nem erőtetyük. Az mint ím hitlevelet kültünk nekik, kívántatik, magad a mi hit levelünköt vidd meg nekik, valahol lennének és szállásdd haza őket és veled együtt jöjjenek be elömbe bennek, az öregében minden dolgokat jó végben hadgyuk." Ibrahim fehérvári szandzsákbég 1676. július 15-én az adó miatt kegyetlen büntetést helyezett kilátásba a sándoriaknak: „Ti sándori birák és polgárok fejetek vesztése alatt parancsolom és ha karóban nem akartok megszáradni, bíró az öreg polgárokkal jöttön jöjj be hozzám és az kit az én földemen búzát, árpát, zabot vettetettek hozzá ne merészellyetek nyúlni, míg én velem nem végesztek, el ne mulasszátok ezen parancsolatomat, mert török hitemre meg száradtok az karóban érette és bírságot is fizettek." A magyar és török részre való kettős adóztatás emléke fennmaradt egy tanúvallomásban, amelyet a (Pap)keszi népes falu és Sári puszta közötti szántóföld és kaszáló ügyében 1622. július 6-án kiküldött Keresztes Balázs főszolgabíró és Farkas János esküdt előtt tettek. A föld iránt 1623-ban Veszprém vármegye ítélőszéke előtt Vízkelety János vármegyei esküdt és Füredi György veszprémi lovas katona pereskedett. Előbb a második tanú, Török Márton peremartoni 68 éves nemes elmondta, hogy mikor magyar kapitányok bírták Palotát - Thury Márton, Pálfy István, Ormándy Péter kapitányok idejében - ő volt a gondviselőjük és ő dézsmálta szá-