Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 15. (Veszprém, 2000)

IV. A Rákóczi-szabadságharctól a polgári átalakulás kezdetéig (Liditneckert András)

szíttettek, amelyet a vértanú ereklyékkel együtt helyeztek el az alapkőben. Az építkezés első esztendejében, május 12-től november 29-ig a kőműveseknek 622 forint 59 dénárt fizettek ki. Az építkezéshez szükséges anyagok közül a fát Komáromból, Székesfehérvárról, a meszet Rátótról, Ösküről, a vasat a kislődi vashámorból, Veszprémből Szauer János vasárustól és Székesfehérvárról Igali Ferenc vasárustól szerezték be. A téglaégetést Hedl István Ősiből való konvenciós téglás végezte, akinek 1770 májusában nádfedeles házat építettek. Johann Cimbal részére a templom kifestéséért 1773. december 21-én 650 forintot, ugyanaznap aranyozásért 8 forintot, két társával együtt a templomon szeptember 26-tól december 23-ig való munkáért pedig 80 forint 10 dénárt fizettek ki. Az oltárra 1774. december 31-én, a harangtorony ácsmunkáira Pettersdorfer Andrásnak 1777. október 11-én tettek kifizetést. A templom építésén helybeli, veszprémi, palotai mesterek is dolgoztak. Palotai volt a kőfaragó. A peremartoni mesterek közül Miklovics János ács és Czotter Ferenc bognár neve ismert, és a peremartoni kovács is kapott megrendelést. A veszprémiek közül Kelemen Lőrinc kovács, Reuner Bernard asztalos, Kitti Ferenc bádogos, Francz József üveges, Vízlejtner József lakatos részére történtek kifizetések. Az építkezést a plébános, Szabó István, 1776-tól pedig Jantalek János, továbbá a káptalan ispánja felügyelte, ők végezték a kifizetéseket az építési anyagokért és a mesterek részére. 1770 és 1777 között összesen 12 033 forint 73 Vi dénárt költöttek a templom felépítésére. 1770-ban 1107 forint 67 Vi dénár, 1771-ben 1082 forint 20 Vi dénár, 1772-ben 1294 forint 98 dénár, 1773-ban 1408 forint 94 Vi dénár, 1774-ben 1292 forint 29 Vi dénár, 1775-ben 1488 forint 25 dénár, 1776-ban 2045 forint 63 Vi dénár, 1777-ben 2313 forint 75 dénár volt az évi összes templomépítési kiadás. Az 1500 forint körüli évi átlagos kiadás közel állt a falu által a káptalannak fizetett évi árendához (1300 forint). A számadáskönyv bejegyzései több esetben bizonyítják, hogy a falu árendáját közvetlenül a templom építésére fordították. Mikor közeledett 1791. április 24-e, a telepítési szerződésben megszabott 32 esztendő letelte, a földesúr és a jobbágyok között kirobbantak az ellentétek. A helység új, három évre szóló szerződésre akart lépni, amelyben 1200 forint árenda terhelte volna, ezt azonban a káptalan nem fogadta el, hanem a szerződéses esztendők letelte után a helységben úrbérrendezést akart végrehajtani, ami a telki földek kiosztását, és a szerződés helyett az urbárium szerinti terhek bevezetését jelentette volna. A peremartoniak ezt csak akkor fogadták volna el, ha a földjeiket a legjobb minőségű dűlőkben kapják meg. Mivel erre nem számíthattak, s az úrbéri terheket szerfelett súlyosnak találták, ezért bejelentették az elköltözési szándékukat. A megtelepítés után 32 esztendővel ismét az fenyegette a falut, hogy a házai üresen maradnak, újabb lakosságcsere következik be. A káptalan 1791. február 8-án kiküldöttséget kért a vármegyétől az elköltözni szándékozók ügyének kivizsgálására.

76 A kiküldöttség megjelent a faluban, és összeírta az elköltözni szándékozókat. Összesen 58 személy jelentette be az elköltözését. A kiküldöttek kombinatóriumot készítettek, amelyben összevetették a szerződés és az urbárium szerinti jobbágyterheket. Arra az eredményre jutottak,